Filmkritika: Sziklák Szeme (The Hills Have Eyes)
írta Tomka | 2006.06.15.
A Sziklák Szeme elfogadható kikapcsolódást nyújthat két sör között, ha éppen olyan unalmas meccs megy a TV-ben, mint a Franciaország-Svájc, de kizárólag csak horror fanoknak ajánlott... Egy újabb remake... Wes Craven nevét talán azoknak sem kell bemutatni, akik csípőből utálnak mindenfajta belezéssel, gyilkolászással, vagy csak éppen ártatlan ijesztgetéssel megpakolt horror filmet, ugyanis ha mást nem, ki ne ismerné a mára már legendává vált Freddy Krueger történetét feldolgozó Rémálom filmeket. A 2006-ban mozikba kerülő Sziklák Szeme ugyanis az ugyanezen a néven futó 1977-es Craven film remakeje: sajnos a mai remake-dömpingben, ami főleg a horrorokat öleli fel, már szinte meglepő, ha egy friss tinilányijesztgető belezést látunk a mozivásznon. Persze az esetleges bevétel tekintetében mindenképpen biztosabb talajon mozognak egy újraforgatással, azonban ezek nagy aránya következtében felmerülhet az emberben a gondolat, hogy nem csak az ötlet-, ill. a megújulás hiánya készteti az ifjú rendezőket a klasszikus darabok leporolására; a másik oldalon viszont el kell ismerni, hogy egy ismeretlenebb régi horror film bemutatása a kivitelezésben már csak 21. századi módszereket befogadó közönség számára alapvetően egy jó gondolat. Sajnálatos módon ezek a felturbózott változatok nem szokták megközelíteni minőség tekintetében az eredetit, még ha a technika fejlődésének köszönhetően látványban felül is múlják; ebben a tekintetben vannak nagy előnyben a horrorfilmek, figyelembe véve, hogy itt elsősorban a látvány dominál, így lehetnek esetleg élvezhetőbbek a remakek, talán nem csak a fiataloknak. Kollektív bűnösség Amerikában is A sztori, mint megszokhattuk, nem szárnyal nietchzei magasságokban: egy tipikus amerikai család tipikus kirándulására indul, hatalmas pechjükre azonban olyan útvonalat választanak, amely mentén régen a gonosz amerikai kormány atomkísérleteket végzett, ám az ottlakó bányászok nem akartak elköltözni, inkább vállalták a bombázások következtében fellépő radioaktív sugárzás-veszélyt, azonban a tudományt meghazudtolva nem rák, vagy legyengült immunrendszer, vagy valami hasonló ismert betegség lett a jutalmuk kimondhatatlan hősiességükért, hanem még az X-mennél is rondább mutánsokká váltak, pár komputeres játékot idéző extra tulajdonsággal: szeretnek "normális" embereket gyilkolni, emberfeletti testi erővel rendelkeznek, illetve mint minden gonosz ember Hollywoodban: rondák. A filmben fel is vetődik a kérdés, hogy miért öldösik le a "normális" embereket, amire azt az egyszerű választ kapjuk: "ti változtattatok ilyenné minket", így a kollektív bűnösség elve alapján most minden eltévedt szerencsétlen amerikai turista a brutális kibelezés, vagy megerőszakolás útjára lép. Brutális belezés & szőke cicababa Le kell szögeznem: a film alapvetően nem rossz, ugyanis megvannak az élvezhető pillanatai. Viszont a tipikus horror sztereotípiákra épít: a karakterek abszolút sablonosak, nem tudnak szimpátiát kiváltani a nézőből. Itt is megvannak az olyan lépések, ami után foghatjuk a fejünket, és már csak azt várjuk, hogyan fog meghalni a szerencsétlen többgyermekes családapa. A film a néző sokkolására épít nagyrészt, ugyanis átmer lépni bizonyos etikai határokat, ezáltal néhol már-már perverz módon gusztustalan, amit sajnos túlzásba visznek: amikor pisztolyt szegeznek egy 1 éves baba fejéhez, miközben egy mutáns a 16 éves nővérét erőszakolja meg, az számomra semmilyen módon nem élvezhető. A gore jelenetekre viszont nem lehet panasz, folynak a belek itt bőven. A figyelem lekötésében természetesen - ahogy a Texasi Láncfűrészes 2003-as remake-jében is - a családtagok nőnemű tagjainak testi adottságai is segítenek a leülősebb részek alatt, amiből akad egy-kettő sajnos: a film kezdése egy lassú lefolyású, ijesztgetős thrillerre hajaz, aztán átmegy a jobb fajta slasher horrorba, majd az amerikai államhoz méltó, eleinte gyáva hősünk bosszúhadjáratra indul az ostoba rémek ellen, akik azonban TV-t is néznek, ill. feltudják mérni, hogy egy kisbaba elrablása megfelelő zsarolási alap lehet. Tanulság A filmnek tanulsága is van: az átlagos amcsi család még mindig ugyanolyan idegesítő, az amerikai kormány továbbra is gonosz, az amerikai zászlót még gyilkolásra is lehet használni, és a piros ruhában lévők biztos, hogy mártírhalált halnak. Ez mind, de hangsúlyosan. Rendező: Alexandre Aja
Forgatókönyv: Wes Craven (1977-es forgatókönyv), Alexandre Aja
Legutóbbi hozzászólások