Hardcore Superstar: Split Your Lip

írta Tomka | 2011.01.06.

Megjelenés: 2010

 

 

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: www.hardcoresuperstar.com

Stílus: sleaze rock/metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Jocke Berg - ének Vic Zino - gitár Martin Sandvik - basszusgitár Magnus “Adde" Andreasson - dob
Dalcímek
Sadistic Girls Guestlist Last Call For Alcohol Split Your Lip Moonshine Here Comes The Sick Bitch What Did I Do Bully Won't Go To Heaven Honeymoon Run To Your Mama
Értékelés

Tombol a sleaze-láz: de már nem a Sunset Strip glamúrba burkolózó klubjaira irányulnak a műfaj szerelmeseinek reflektorfényei, hanem Stockholmra. A melodikus death metal után ugyanis a glam metal újjászületésének is a svéd főváros adott otthont – ennyit a nemzeti sztereotípiákról… Az évezredfordulón – párhuzamosan az amerikai megasztárok második nekifutásával – olyan kivételes tehetségek szereztek újra elismerést a grunge által visszaszorított stílusnak, mint a tragikus sorsfordulókon keresztülmenő Crashdiet, az egykor a Guns’N Roses jelenlegi gitárosát, DJ Ashbát is a soraiban tudó Beautiful Creatures, a glam rockot a „romantikusabb”, sötétebb oldaláról megközelítő – és megjelenésükben némi goth rockos felhangot is hordozó - Vains of Jenna, vagy legújabban a svéd megasztár-nyertes Erik Grönvallt „leszerződtető” H.E.A.T. Ami igazán figyelemreméltó a svéd sleaze-hullámban, hogy a Mötley Cruet és társaikat ténylegesen inspirációforrásnak használják, és mivel külön-külön is határozott egyéniséggel bírnak, egy markáns és változatos stíluspalettát vázolnak fel. A H.E.A.T. Europe-örökséget ápolgató, pop metallal kacérkodó albumát leszámítva Vince Neilék és a Guns korai lemezeihez nyúlnak, amikor még a kellő piszok és a fiatalos, lázadó hév ott bujkált minden verzében és refrénben (gondoljunk csak a Paradise City zúzdájára!). A Vains of Jenna – akik a fiatalok ars poeticáját is megfogalmazták az I Belong To Yesterday c. „szerelmes” dalukban – mindkét lemeze telitalálat, főként a dalnok a The 69 Eyes énekeséhez hasonlatos rekedtes, ám mégis csábos orgánumnak köszönhetően, a Crashdiet – akiknek igazából az MTV-ben és a rádiócsatornák főműsoridejében lenne a helyük – pedig 10 pontos slágerorgiát prezentáló debütlemezén, a ’Rest In Sleaze’-n annyira elkapta a bulihév, hogy egy számot sem vesztegettek a „stílusra” jellemző power balladákra.

Ebben az impozáns vonulatban a Hardcore Superstar azt képviseli, mint anno az ’Appetite For Destruction’: a keményebb, piszkosabb, nyersebb hangzást és dalokat. Míg az első 2-3 lemezükön még a punk-rock gondtalan „vadságából” és „szarok bele” attitűdjéből is merítettek, hogy felturbózzák a sleaze-hangzásvilágukat, a sokak által munkásságuk csúcspontjának tartott 2005-ös ’Hardcore Superstar’ albumon, a címhez méltóan, kialakították máig domináns stílusukat. A tempóból kissé – de csak egy hajszálnyit – lefaragtak a fogós, fülbemászó refrének kedvéért, és a néhol akár a keményebb metal zenékben is megmártózó gitárjáték okán kellően súlyosra vették a figurát. Habár sok rajongójuk nehezményezi, hogy az évek folyamán korrigáltak stílusokon, véleményem szerint a tavalyi ’Beg For It’ kreatív dalszerzői vénájuk legékesebb bizonyítéka. Miután Thomas Silver gitáros 2008-ban távozott az együttesből, arra hivatkozva, hogy „kiégett”, a Joakim "Jocke" Berg vezette zenekar instant klasszikusok egész tárházát tartalmazó albummal lepte meg a rajongótábort. A Nuclear Blast anyagi támogatásának köszönhetően a már-már polírozott, egészségesen megdörrenő korong egyben a populáris inspirációik csúcsát is jelentette az olyan dalokkal, mint az Into Debauchery vagy a Hope For A Normal Life.

Alig egy év telt el ezen remekmű óta, és máris itt a ’Split Your Lip’ a maga 80-as évek fazonjára szabott borítójával. Állításuk szerint a ’Beg For It’ turnéja hozta lázba őket annyira, hogy még e közben nekiálltak a számok megkomponálásának. Az új lemezzel a spontaneitást akarták visszacsempészni zenéjükbe: 5 nap alatt vették fel a stúdióban, „élőben”, azaz nem külön-külön hangszerenként, hanem együtt, egyszerre játszva. Nos, a célkitűzés sikerült: a ’Split Your Lip’ közelebb áll zeneileg és szellemiségében a 2005-ös lemezhez, mint a tavalyihoz. Ösztönös, pulzáló riffek, nyers rock himnuszok és Jocke védjegy-orgánuma, amelyben egyszerre van meg a kellő piszok és rekedtség, ill. a dallamok iránti fogékonyság. A tipikus HCSS-fordulatokat hallhatjuk viszont a rögtön magával ragadó Sadistic Girls vagy a csordavokálokkal megtámogatott, koncertfavoritnak ígérkező Last Call For Alcohol c. dalokban. És még mindig működik a dolog, akár azok számára is, akik nem a stílus rajongói - a Hardcore Superstar sikere abban (is) rejlik, hogy úgy képes echte sleaze metalt játszani, hogy közben egy mezei heavy metal fanatikust is lekenyereznek. Emellett a zenekar attitűdjét jelző Guestlists nem csupán dögös és melodikus megoldásai miatt tarthat érdeklődésre számot, hanem ironikus, odamondogatós, őszinte dalszövege miatt is.

Szigorú értelemben vett populáris sláger csupán egy található a lemezen: az überdallamos Moonshine, amelyet hetekig nem lehet kiszakítani a hallójáratokból – a lemezre inkább a címadó dal középtempós döngölése és a What Did I Do sodró lendületű csiszolatlan gyémántja jellemző. Meglepetés azért a mindenre felkészült rajongók számára is akad: a Here Comes That Sick Bitch ironikus módon egy akusztikus ballada, meglepő módon belekötni se lehet – a Guns’N Roses szebb napjait idézi. Nem úgy a lemezt záró Run To Your Mama, ami kissé ernyedtre sikeredett, habár Jocke egyik legjobb teljesítményét nyújtja benne. A ’Split Your Lip’ egyetlen gyengéje, hogy a végére kissé önismétlővé válik (Bully, Won’t Go To Heaven), főleg mert Jocke mintha kifogyott volna a dallamtapaszokból – az „újonc” Vic Zino gitártémáit nem érheti panasz. Talán egy-két hallgatásnál több kell a ’Split Your Lip’-nek, hogy igazán beérjen – bár a Honeymoon dalszövegét talán így sem lehet majd megfejteni…

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások