Warrior - The Code Of Life

írta garael | 2006.05.31.

Megjelenés: 2001

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: www.nuclearblastusa.com/bands/warrior.html

Stílus: power metal

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Gyerekkoromban kedvenc filmem, a Star Wars legvarázslatosabb figurája a Jedi lovag volt, ki egyfajta középkori etikai kódex-nek engedelmeskedve - a francia nemzeti eposz, a Roland ének, és az angol Arthur legendakör által aprólékosan leszabályzott, ám némi idealisztiklus túlzással megrajzolt lovagi etalon mintájára - , ám a csúcstechnikába oltott harci technológiával és futurisztikus high tech combat stí­lussal aprí­totta a Köztársaság ellenségeit. Nos, valahogy ez a filmbeli leképezés jelent meg a szemem előtt, mikor az amerikai Warrior harmadik albumát először hallottam.A csapat egyébként még 1984-ben alakult az amerikai power aranykorában, egy évvel később pedig kiadták a ma már szinte beszerezhetetlen első albumukat, a Fighting For The Earth-öt. Jóllehet a korong előtt egyöntetűen borult le a szakma és a publikum apraja nagyja, a mainstream áttörés valamilyen okból mégsem sikeredett. A banda ennek hatására letette a fegyvert, ám mint ahogy a beszédes nevű Fosch marsall mondta annak idején az első világháborút lezáró békeszerződésre reagálva - Uraim, ez nem béke, pusztán pár évre szóló fegyvernyugvás - , az amerikai harcos 13 év elteltével ismét hadrendbe szólí­totta seregeit, mégpedig egy új csodafegyverrel, egy Roy Z. nevezetű gitárossal, aki később aztán a heavy metal messiásaként egyenként élesztette fel tetszhalott állapotából a metal-prófétákat. 1998-ban tehát kiadták második albumukat, az Ancient Future-t, mely igazi old school USPowerként gyalulta le a hallgató hallójáratait egy olyan énekessel, akinek torkában ott rejtőzött az amerikai zene minden öröksége. Úgy látszik azonban, ez kevés volt ahhoz, hogy meg is maradjon a bandában, mert egy olyan hős jelent meg a csatatereken, ki addig egyfajta szürke eminenciásként vágott rendet az ellenség soraiban, ráadásul jó kapcsolatot ápolt Roy Z főgenerálissal is. Az illető az Impellitteriből átnyergelt csodapacsirta, a hithű érzelmű Rob Rock volt, kit a keresztény metal ismerőinek nem kell bemutatni, s kinek hangja maga a megtestesült heavy metal(bocs a képzavarért!). Jóllehet az albumnak nics közvetlen kapcsolata Jézussal, illetve a bibliai tanokkal, a teremtéstörténet tudományos rémálmai, és az apokaliptikus világkép lenyomata ad valamiféle sötét, misztikus hangulatot az elkészült daloknak, nem véletlen, hogy az egyik gitáros, Joe Floyd Bruce Dickinson vegyi esküvőjénél is segédkezett . Most pedig visszakanyarodva a kritikám elejére, az albumon felhangzó zene maga a középkori vértezetbe bújtatott terminátor: old school alapokon nyugvó, ám high tech riffekkel és hangzással feltuningolt harci gépezet, mely úgy robog át a hallgatókon, mint a mongol hordák annak idején Ázsián. Rob Rock a keménykötésű dalokhoz igazodva - s maradjunk akkor a keleti hasonlatnál- Kamikaze-ként üvölti, sikoltja, rekeszti végig a dalokat, felhasználva mindazt a négy oktávot, melyet a computer god beléprogramozott. Az olyan futurisztikus power gyaluk, mint a nyitó Day Of Reckoning, a beszédes cí­mű Kill the Machine, vagy az albumzáró Retribution mellett megszületett egy olyan menetelős himnusz is, melyhez foghatót a Judas Priest í­rt utoljára Metal Gods cí­mmel, ám az itteni We Are One-hoz ez is csak úgy aránylik, mint a T-34-es harckocsi a jelenkori T-2000-eshez. Az albumra a headbang hegyek mellett felfért két gyönyörű ballada is- Open Your Eyes,The Endless Beginning- melyek a heves riffáradattól elborzadt lányokat is elérzékenyülésre kényszerí­thetik.

Pontszám: 10 Alapmű