Mindsplit: Charmed Human Art Of Sigificance

írta Kotta | 2010.11.20.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Limb Music

Weblap: www.mindsplit.se

Stílus: progresszí­v metal

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Túl sok jóra nem számí­tottam a zenekar neve alapján, elcsépelt prog. metal klisének tűnt a hosszú lemezcí­mmel együtt, amely kezdőbetűi nagy trükkösen a CHAOS (káosz) szócskát adják ki. Később azonban, jobban beleásva magamat az albumba és annak hátterébe, rájöttem, hogy nem csak üres, figyelemfelkeltő hatásvadászatról van szó ezúttal, hanem aprólékosan kidolgozott koncepcióról, amit vizuálisan (borí­tó), szövegvilágában és zeneileg egyaránt igen magas szí­nvonalon sikerült megvalósí­tania a skandináv zenekarnak. A történet alapját H. B. Anderson egyenesági felmenőjének, Xerxes Andersonnak a feljegyzései képezik, aki Professzor Xanadu népen praktizált a 19. század első felében világszerte, mint pszichológus (terapeuta)."Az emberi agy nagyon komplex és furcsa. Mondhatni, sajátságos törvényei vannak. A Mesterséges univerzum (ami a szóban forgó könyv cí­me - szerk) egy lélegzetelállí­tó olvasmány." - nyilatkozta Anderson a téma kapcsán. Ennek megfelelően a zenei körí­tés is meglehetősen sötét és komplex, anélkül azonban, hogy túlságosan megülné az emésztőrendszerünket, amely jelen esetben éppen az agyunk. Az audiojelek feldolgozását ugyanis remek dallamok, jó néhány ismerős zenei fordulat és szellős, kiegyensúlyozott, ámde kellően dinamikus hangzás könnyí­ti meg. Álljunk meg egy szóra! - mondaná erre Grétsy professzor. Ismerős zenei fordulatok? Vajon akkor ismét egy Dream Theater és/vagy Ayreon kópiáról lesz szó? Be kell valljam, van bennük mindkettőből jócskán, de! A meglévő zenei hatásokat nem csak ügyesen ötvözik, de egy olyan, finoman szőtt, atmoszferikus pókhálót is tudtak köré fonni, amely a komoly mondanivalóval tökéletes összhangban van és ez í­gy már egész más megvilágí­tásba helyezi az anyagot. Megfogják a kezed már a bevezető beszéd- és zajfoszlányainál, és ha akarod, ha nem, hipnotikus álomban vezetnek végig egy csúcs- és mélypontokkal terhelt történeten. Ahogy azt el is várja az ember egy hí­res pszichiáter leszármazottjától. Ha már a zenei hatásokról esett szó, Anderson karcosabb hangja és a súlyosabb atmoszféra miatt időnként bevillan az Evergrey és a Suspyre, de még egy kis Symphony X is. Továbbá, több nótának a középrészén érzem úgy magam, mintha éppen egy Satriani vagy Vai szólóalbumot hallgatnék, azok eklektikusságával együtt. Mathias Holm í­rta szinte az összes dalt, és bizony nem kis teret engedett magának az önkifejezésre - jelentem, a lehetősséggel és a képességeivel is igen jól sáfárkodik, mert nem lehet nem odafigyelni a játékára, pedig nem kizárólag és elsősorban technikai bravúrokkal operál, hanem jól átgondolt és változatos futamvezetéssel. Nem csak úgy szólózik egyet a dalokra, hanem sokszor szinte egy kis önálló, instrumentális betétet illeszt a nótákba. (A klipes szám ez alól mondjuk épp kivétel, de más tekintetben is kilóg az albumról.) A többi zenész is hibátlanul teljesí­t (a banda alapját - Holm, Anderson, Payne - kipróbált veteránok alkotják, bár - a kult Madisonon kí­vül - számomra ismeretlen zenekarokban nyomultak eddig), külön kiemelném Jonas Lidström (és Mikael Rosengren) ötletes billentyűjátékát. De hangsúlyozom még egyszer: ezt az albumot nem elsősorban a technikás zenei megoldások teszi különlegessé (ami egy bizonyos szinten már alap), hanem a tematikával és az ahhoz idomuló változatossággal megteremtett hangulat. Ehhez női éneket, szaxofont, átkötő szövegeket és betéteket, valamint egy férfikórust (igazit!) is segí­tségül hí­vnak. Továbbá tempó és dinamika szempontjából is jól variálgatnak, a gitár-ének lí­raitól kezdve, instrumentális őrületen át a direktebb, egyenesvonalú power metalig (utóbbi pont a megfilmesí­tett NME) megtalálsz itt mindent, itt-ott még némi hard rockos dallamvezetést is (pl. a Presence Of Time refrénnel felérő bridge-e úgy ragad, mint a sztaniolpapí­r). A számok külön-külön is élvezetesek, van köztük nem egy, amire akár a Dream Theater is büszke lenne, mégis egyben ajánlom a lemez meghallgatását. Fülessel, ha lehet.

Pontszám: 8.5