DVD kritika: Iron Maiden: Live At Ullevi (Bootleg)

Valaminek történnie kell még idén, mert az nem lehet, hogy egy kalóz kiadvány legyen az év dvd-je. Tudniillik itt „sajnos” erről van szó. Az Iron Maiden 2005. július 9-én a göteborgi Ullevi stadionban adott koncertje, amit a svéd királyi televí­zió rögzí­tett, saját játszásra. Hogy mégis többen nézik már a világon, mint ahányan azt a tévé készülékek előtt tették a bemutatásnál, nem tudom kinek köszönhető, de most (bár ezt nem volna szabad) megköszönöm. Már csak azért is mert (és ezért most verem a fejemet a falba) nem engedtem az év elején a kí­sértésnek egy kis prágai kirándulásra, ahol a T-mobile arénában szintén ezzel a műsorral kápráztatták el a nagyérdeműt.

Na de miért is ennyire kedves nekem ez az anyag. Legfőképpen, azért mert én a legelső két Maiden albumért vagyok oda, de nagyon. Tudom, hogy ez szentségtörés, de mit tegyek, nagyon szeretem őket. Harrisék ezen a turnén csak az első négy lemezről játszottak dalokat. Nevezetes Iron Maiden, Killers, The Number Of The Beast, Piece Of Mind. Mit mondjak nagyon különleges műsor ez. Nekem zeneileg sokkal jobban bejött, mint a rioi buli, ebből adódóan számomra a legjobb Iron Maiden dvd. Mint már emlí­tettem egy stadion buli volt, ami elég szépen megtelt rockerekkel ezen a nyári estén. Az intro után elképesztő erővel robban be a csapat, és bár végig fantasztikusan szól a koncert, az elején mégis akad egy kis probléma. Dickinsonnak ez első pár sornál egyáltalán nem lehet hallani a hangját, de aztán a technikus is felébredt a hangzavarra és feltolta az énekes mikrofonját. Az első négy dalt megállás nélkül lejátsszák. Ha valaki egy kicsit is ismeri ezeket, az gondolhatja milyen hatása lett a közönségre. Majd Bruce bejelenti, hogy ezen az estén csak az első négy albumról hajlandóak játszani, amit nagyon nagy ováció fogad. Itt egy kicsit megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok „í­zlésficamos”. Bár a szí­npad hatalmas, de a háttérfestéseken kí­vül (mondjuk ezek minden számnál változnak) nem sok látvány elemet sorakoztatnak fel. Lehet, hogy ez is inkább a korai időket idézi. Nem számoltam meg hány kamera rögzí­tette a buli, de annyira ott vagyunk a zenekarral a szí­npadon, hogy ez is nagy pozití­vuma ennek az anyagnak. Lehet, hogy csak nagyon jó napot fogtak ki a fiúk, vagy a stadionnyi ember látványa „sokkolta” őket, de szemmel láthatóan jól érzik magukat a szí­npadon. Nagy örömzene! Dickinson is nagyon jó formában van. Nem énekli szét a bulit, ami nagyon jót tesz az összhatásnak. Egy igazi taní­tani való heavy metal buli. A heavy metal iskolában kötelező olvasmánnyá tenném. A ráadására várva két szakkommentátor (mint a meccseken) kielemezi a látottakat. Ez nagyon vicces, főleg hogy egy szót nem lehet érteni belőle. Egy óra negyven perc játék után vége ennek a fantasztikus koncertnek.

Idén sajnos nem lehetett részese a magyar közönség az Iron Maiden turnéjának, és amí­g erről a sorozatról nem adnak ki hivatalosan is egy képi anyagot, addig csak a „ügyesek” láthatják.

---

Ides of March Murders in the Rue Morgue Another life Prowler The Tropper Remember Tomorrow Where Eagles Dare Run to the Hills Revelations Wrathchild Die With Your Boots On Phantom of the Opera The Number of the Beast Hallowed Be Thy Name Iron Maiden Running Free Drifter Sanctuary

---

Bruce Dickinson – vocals Steve Harris – bass Dave Murray – guitar Adrian Smith – guitar Jannick Gers – guitar Nicko McBrian – drums

---

Szakáts Tibor 10/10