Casketgarden: Open The Casket, Enter The Garden

írta Tomka | 2006.05.17.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Metal Age Productions

Weblap: www.casketgarden.com

Stílus: göteborgi metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Ebben a több millió tonnás svéd acél importban, amely elárasztja az egész világot, mint a madárinfluena, jó néha egy-egy olyan hazai gyártmányú árut találni, ami bőven megállja a helyét a külföldiekkel szemben is. Persze felmerül az eredetiség problémájának kérdése: de hát ki iszik Borsodit, csak azért mert különleges, de nem feltétlen jó, amikor ott van a Soproni 1895, amit ha német sörként raknak elém, élvezettel iszogatom. A srácok gyártási eljárása a göteborgi alapanyag importálásából, és annak hazai módszerekkel, hazai eljárásokkal való feldolgozásából áll. A Casketgarden 1998-ban alakult, és szerencsére mivel nem jó munkásemberek, 2 albumot adtak ki mostanáig a demok mellett, azok viszont profi minőségben szólalnak meg, igényes és jól kidolgozott, nem utolsósorban ütős számokkal. A játékidőt sikerült nagyon szerencsésen eltalálni, ugyanis tökéletesen passzol az effajta zenéhez: a kissé rövid lefutási idő nem terheli le túlságosan a valószí­nűleg épp dühöngeni, és oldalbordákat zúzni vágyó rocker lelkeket, viszont alattomosan ingerli a 'Play' gomb újbóli, kényszeres lenyomására. A hangzás nagyon jó, megdörren rendesen a hangfal, és a keverés is nagyon jó lett, jó arányban vannak adagolva a hangszerek. Nem véletlen, hiszen a szolnoki Denevér Stúdióban készültek a felvételek. Alapvetően az egyik gyengébb pontja a lemeznek az ének relatí­v egyhangúsága, persze ebben a stí­lusban nem várnak el általában több változatosságot, azonban a riffek nagyszerűen ellenpontozzák az éneket, öröm hallgatni a súlyos gitártémák néha doomosabb, elszállósabb részekkel való ötvözését, vagy éppen a Dark Tranquillity: The Gallery c. mesterművéhez való zenei visszanyúlásokat (nem "le"!), ami a dobolás terén is jelentkezik, néha már-már a black metalt idézi, persze csak rövidebb felvillanásokban. Persze nem kerülhetjük ki a szaggatottabb témákat se néhol, amiket nagyon jól szőnek bele a gyorsabb acélfolyamba, ráadásul a dalszövegek is jól passzolnak a brutális zenéhez. Az (metal) értelmező szótár progresszí­v szavát is valószí­nűleg kikeresték, és kisebb mértékben adagolták is, a stí­lus keretei által megszabott határokon belül mozogva, természetesen. Külön emlí­tést érdemel az instrumentális nyitószám, a The First Handful of Soil - már ha intronak szánták -, ugyanis végre nem értelmetlen kezdőnóta, ami mintegy az egész album esszenciájaként felvezeti, és előre összefoglalja, hogy nagyjából mire számí­thatunk, nem öncélú, mint az introk 99 %-a (mellesleg kellemes fejbólogatós tonnázással vezeti be és csap át az Open The Casketbe). A filozofálni vágyók pedig nyugodtan elrágódhatnak egy darabig az érdekes és összetettebb borí­tón, az épp öngyilkosnak készülő arctalan ember belsejében lévő megfeszí­tett Jézussal.

Pontszám: 7.5