Lord: Kifutok A Világból

írta garael | 2006.05.03.

Megjelenés: 2006

 

 

Kiadó: szerzői kiadás

Weblap: www.lordzenekar.hu

Stílus: hard rock

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Apró Károly - Bass Gyurik Lajos - Dob Gidófalvy Attila - Billentyűk Erős Attila - Szólógitár Pohl Mihály - Ének
Dalcímek
1.Intro 2.Szállj szabadon 3.Nem elég! 4.Kifutok a világból 5.Anyám 6.Felejts el! 7.Ha tudnám 8.Ördögtánc 9.Nem kell! 10.Holló róka 11.Hazám 12.Csak zene 13. Szeress!
Értékelés

Hosszú szünet után, kí­nos tagváltásokkal tarkí­tott hallgatást megszakí­tva jelentkezett új albumával a Lord. A 'vidék zenekara' cí­met büszkén viselő, karakteres zenei világgal rendelkező csapatnak nem volt könnyű dolga: eltelt tizenvalahány év az Olcsó és Ügyes óta, miközben egy új zenei atmoszféra születésének lehettünk szemtanúi: a metal-hard rock szeletei újraosztásra kerültek, az olyan tömegsikereket elérő stí­lusok, mint például az í­zes hard-rock underground státuszba szorult , a régi nagy öregek pedig vagy a fiatalabb generáció segí­tségével tülekszenek a már emlí­tett tortaszeletekért. (ami persze a minőség szempontjából jó lehet, a kapitalista verseny Ricardo-i értelmezése alapján.), vagy pedig a zene helyett elvetélt politizálással próbálják a megélt sikereket reinkarnálni. Természetesen a Lordban mindezek ellenére meg van az a potenciál, hogy helytől és időtől függetlenül maradandót tudjanak alkotni, hiszen a dallamformálásban és a hangszeres teljesí­tményben mindig erősek voltak: ezek pedig úgy gondolom, alappillérei a siker hí­djának. Mit kapunk tehát az új évezredbeli Lordtól? Katonai szakterminológiával élve:13, hammond támogatással rohamozó gitár-rock attack-et, a hangját abszolute megőrző énekes, Pohl Mihály csapásmérő képességével. Persze azért érződik a lemezen, hogy nem 1987-et í­runk: a gitárok harapósabban szólnak, és a hard rockból gyakran átnyúlnak a fiúk a heavy metal keményebb szí­nterére is. Ez persze inkább a riffekben nyilvánul meg, a refrének a Lordra jellemző dallamossággal szólalnak meg, olyan slágereket közvetí­tve, mint a lemez cí­madó dala, mely már első hallásra tuti koncertfavorit, vagy a Szállj szabadon keménykötésben kiadott zenei bestsellere. Szerencsére a hosszú pihenő nem ártott az együttesnek, a sok dinoszaurusz bandánál megfigyelhető fásultságnak nyoma sincs, öreges csárdás helyett itt bizony javarészt legényes szaporáknak vagyunk fültanúi, s az olyan Europe-os slágerbombák, mint az Ördögtánc, vagy a megadallammal ellátott Felejts el a fiatalabbak előtt is megvilágí­thatja, miért is volt ez a stí­lus valaha olyannyira népszerű. A 'retro szí­vek' sem maradnak hammond elektrosokk nélkül, a billentyűk nagy szerepet játszanak mind a dallamformálásban, mint a 'purple hangulat' fenntartásában. A gitárszólók mint mondottam, talán kicsit keményebbek, mint amit eddig megszokhattunk, a Nem kell szigorú riffelése például egy power számban is megállná a helyét. A lí­raibb hangulatokat kedvelők is megtalálhatják kedvenceiket az albumon: az Anyám szí­vhez szóló dallamai, vagy a Ha tudnám bensőséges hangulata némi ellensúlyát képezi az album nagyobb részét képviselő keményebb pillanatoknak. A végére még némi Hendrixes hápogtatás is belefért, a Szeress vezérrifje méltó tisztelgés a gitárhősök atyja előtt.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások