Lemezkritika - külföld: Black Sabbath- Mob Rules

írta garael | 2005.10.22.

Megjelenés: 1981 Kiadó: AFM Records Weblap: http://www.blacksabath.com/ Stí­lus: Heavy Metal Származás: Anglia
Tony Iommi - gitár Geezer Butler - Basszgitár Ronnie James Dio - ének Vinny Appice - dob Geoff Nicholls - billentyű
1. Turn Up the Night (3:42) 2. Voodoo (4:32) 3. The Sign of the Southern Cross (7:46) 4. E5150 (2:54) 5. The Mob Rules (3:14) 6. Country Girl (4:02) 7. Slipping Away (3:45) 8. Falling off the Edge of the World (5:02) 9. Over & Over (5:28)
A Heaven and Hell az utóbbi idők sikertelensége után végre kereskedelmi szempontból is sikeres volt, Amerikában ismét milliós példányszám fogyott belőle, mí­g Nagy-Britanniában két dal, a Neon Knights és a Die Young is bekerült a Top 10-be. Ugyanakkor a dobos Bill Ward egészségügyi problémák miatt kivált a zenekarból, helyére Vinnie Appice érkezett. Ez a felállás jelentette meg a Mob Rulest 1981-ben, amely legalább olyan sikeresnek bizonyult, mint elődje. A turn up the right az előző album nyitódalához hasonló, lendületes power, igazi metálsláger. Dio hangja szárnyal, a gitárok mélyen dübörögnek, olyan érzése van az embernek, mintha tényleg felforgatnák az éjszakát. A woodo furcsa, lüktető riffel nyit, engem kicsit Jimmy Hendrix riffjeire emlékeztet. Jól megkevert, ám vérbeli rocknóta ez is. A The Sign Of Southern Cross-t nemhiába választotta Doro is feldolgozásra valamelyik Dio tribute albumon. Az egyik leghí­resebb Sabbath lassú, Dio hangjának szinte minden árnyalatát felhasználja benne. Maga a dal akusztikusan induló, de aztán power lí­raivá terebélyesedő, elbeszélő darab, a későbbi Tony Martinos lemezek hangulatát idéző dallammenettel, némi pszichadelhikus gitárszólóval. Az E5150 egy rövid szintieffekt-sorozat, mely bevezeti a következő rocknótát, a lemez cí­madó dalát. Frankó Dio-s rock'n'roll, remek gitárszólóval és dobmunkával. A Country Girl ismét egy Hendrixes dalammenettel nyit, melyből jellegzetes, szomorkás hangulatú Dio refrén bontakozik ki. A következő dal egy riffre épülő, nekem kicsit monoton nóta, szerintem azalbum leggyengébb darabja. A Falling off the Edge of the World balladaként induló, ám hirtelen lendületes rocknótába forduló dal, természetesen fantasztikus gitárszólóval. A záródarab egy- ha van ilyen- doom lí­rai, engem Garry Moor-ra emlékeztető gitárszólóval. A sikeres együttműködés azonban egy időre félbeszakadt. Tony Iommi nem nézte jó szemmel Dio népszerűségét, és részben ezért, részben zenei viták miatt Dio otthagyta a bandát, megkezdve a Sabbath ezutáni periódusánál is sikeresebb szólópályáját. Bevallom, nekem ez az album annyira nem jön be, mint klasszikus elődje, ám az album rocktörténeti helyét tisztelve az értékelés 10-es. Érdekesség: a borí­tó egy eredeti festmény felhasználásával készült, cí­me "Mob Dream" és Greg Hildebrant alkotása
Garael Pontszám: 10/10

Legutóbbi hozzászólások