Bowes & Morley.: Mo's Barbeque
írta garael | 2006.04.24.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Egy bizonyos akción sikerült újra megvásárolnom azokat a CD-ket, melyeket már rongyosra hallgattam (pl. Sabbtail - Nightchurch), de pár olyan darabot is megvettem, amire nem biztos, hogy korábban valamit is áldoztam volna. Így jutottam hozzá a Bowes and Morley - Mo's Barbeque lemezéhez, ami annyira megtetszett, hogy azóta már az előző albumukat is elkezdtem vadászni. A Bowes and Morley projekt 2000-ben alakult, amikor az angol Thunder zenekar a kevésbé támogató kiadói hozzáállás következtében pihenőre kényszerült. Az énekes, Danny Bowes viszont azonnal lehetőséget kapott egy szólóalbum elkészítésére, de ezt az ajánlatot régi barátja és korábbi bandatársa, Luke Morley gitáros nélkül nem volt hajlandó elfogadni. A két albumot (Moving Swiftly Along (2002), Mo's Barbeque (2004)) kiadó formáció további működése kérdéses, mivel azóta a Thunder zenekar újra összeállt. A 2004-es Mo's Barbeque-n eléggé bő a kínálat. Íme a menü: rocknóta, rocknóta fúvósokkal, funky feldolgozás, balladák, Stevie Wonder és Free nóták feldolgozása, Ann Peebles sláger újragondolt változata. Igazi specialitás a funky verse-rock refrén felépítésű Morley darab, desszertnek pedig a szintén Morley-tól származó, latinos-szambás dalt is felfoghatjuk. Talán leginkább Luke Morley számára volt kedvező alkalom ennek a projektnek a létrehozása. Továbbra is lehetősége adódott a profi munkára és mivel nem Thunder név alatt jelentek meg a szerzeményei, szerzői fantáziáját szabadjára engedve, még inkább meg tudta valósítani elképzeléseit. Akárhányszor hallgatom meg ezt a lemezt, minden alkalommal mély meggyőződéssel állapítom meg, hogy ez a Morley tud valamit! Mindenekelőtt nagyon jó dalokat írt, a régi slágereket is ötletesen dolgozta fel, a hangszerelés pedig nincs korlátok közé szorítva. Például az "On A Day Like Today"-ban egy klassz trombitaszóló van, mert ha ez egy szambás fináléval rendelkező darabba beleillik, akkor miért ne? Nemhiába kínáltam specialitásként a különleges hangulatot árasztó "How Could You?"-t. Ebben a funky versés rocknótában pedig a gitárszólót egy hölgy, Tara McDonald vokálszólója helyettesíti. A fúvós betétekkel megírt "Desire" és a "Living For The City" vidám dallamai jókedvre derítenek, így utólag nem is csodálom, hogy a boríton a bőgős, Chris Childs neve mellett a "dancing" szó is szerepel. De, ha már a táncnál tartunk, képtelenség nyugiban ülni a funkys "Why Did You Do It" alatt is. A kellemes lüktetésű "Since I Left Her" és a balladisztikus "Illogical" erőssége a középrész csodás harmónia-fordulataiban rejlik, hammond aláfestéssel. A blues-os átiratú "I Can't Stand The Rain"-ben pedig a zongorakíséretre helyezték a hangsúlyt. Csupán a szervírozásban vélek egy csöppnyi problémát felfedezni. Ugyanis Bowes nem tartozik a kedvenc énekeseim közé. Bár hangja erőteljes, amikor kell ki is engedi a torkát rendesen, de nekem ez az orgánum nem különösebben jön be, de ennek ellenére nem ront a produkció értékén. Morley tehetsége viszont mindent feledtet. Nemcsak a dalai nagyszerűek, de jó gitáros is. Nem virtuóz, de nagyon ízesen játszik. Több alkalommal előfordul, hogy csak néhány hangból, akkordból állnak a szólói, mégis van egyfajta feelingje és új erőre kapnak tőlük a szerzemények. Érdemes még kiemelni Mark Taylor billentyűs szólóit és Chris Childs basszusgitáros élvezetes bőgőjátékát is. És még a sounddal sincs gond, ami szintén Morley produceri munkájának köszönhető.
Legutóbbi hozzászólások