Lemezkritika - külföld: Black Sabbath-The eternal idol

írta garael | 2005.10.22.

Megjelenés: 1987 Kiadó: Warner Bros Weblap: http://www.blacksabbath.com/ Stí­lus: Heavy Metal Származás: Anglia
Tony Iommi - gitár Tony Martin - ének Dave Spitz & Bob Daisley - Basszus (az albumon csak Daisley hallható) Eric Singer - dob Bev Bevan - percussion Geoff Nicholls - billentyű
The Shining (5:58) Ancient Warrior (5:34) Hard Life to Love (5:00) Glory Ride (4:48) Born to Lose (3:43) Nightmare (5:17) Scarlet Pimpernel (2:07) Lost Forever (4:00) Eternal Idol (6:35)
Dio távozása után a Iommyéknak ismét új énekes után kellett nézniük. A választás érdekes módon szintén egy deep purple utódzenekar ex tagjára, Ian Gillan-re esett. Az elkészült új lemez azonban, mely a Born Again cí­met kapta, nem tetszett Gillan-nek és bejelentette, hogy kiválik az együttesből. Igen kaotikus időszak következett az együttes életében. Énekesek váltották egymást, de az sem volt ritka, hogy ketten töltöttek be egy pozí­ciót. 1985-ben a Live Aid koncerten a négy alapí­tótag együtt lépett fel, ám amint várható volt, nem maradtak sokáig együtt; Osbourne folytatta sikeres szólókarrierjét. A Sabbath ezután leállt egy rövid időre, majd egy - változatosság kedvéért- ex-Deep Purple-taggal megcsinálták a Seventh Star-t. Az album, ami eredetileg Tony Iommi szólóalbumának indult, nem lett sikeres. Újabb változások történtek, a következő albumot még Ray Gillan énekelte fel, ám a lemezre már egy addig ismeretlen arc, Tony Martin éneke került. Martin egyike a metál legjobb énekeseinek, hangja egyesí­ti Dio érzelemgazdagságát azzal az erővel, ami szükséges az epikus témák élvezetes kifejtéséhez. Nem véletlen, hogy a Tony Martinnal készí­tett albumok bombasztikusabb, epikusabb hangzással, változatos dallamokkal í­ródtak. A szinti kicsit jobban az előtérbe került, a dalok pedig visszatértek a Dio érás lemezek dallamgazdagságához, és rockosabb világához. Sajnos ez a lemez a nagy változgatásokban promóció hiányában elsikkadt, pedig joggal odatehető a későbbi klasszikus Headless Cross, Tyr, Cross Purposes trió mellé. Mondhatjuk úgy is, hogy ezzel a lemezzel kezdődött meg a Dio utáni következő aranykor, még akkor is, ha maga a lemez nem lett kereskedelmileg sikeres. Az album első fele az epikus, középtempós, kifejtős daloké. Martin már az első számban megcsillantja énekesi képességeit, hangja a dalcí­mhez hasonlóan ragyog. Az Ancient Warrior gonosz, kissé keleties Sabbathos riffel nyit, ez a keleties téma végigvonul az egész dalon. A Hard Life To Live kicsit tempósabb, groovos riffel nyit, melyre aztán érkezik a bombasztikus, dallamos refrén, igazi klasszikus szám a Heaven and hell stí­lusában. A Glory Ride egy kicsit lassabb dal, majd az ezután következő szám ismét egy rockosabb tétel. A Nightmare doomként indul, ám egy sátáni kacajt követően Trouble módra begyorsul, és jönnek a jellegzetes Iommi riffek. A Scarlet Pimpernel akusztikus kis szösszenet, hasonló a Vol.4-hez,majd jön a lemez egyik húzónótája, igazi Dio féle rock'n'roll. A végére aztán ismét egy komorabb, doomos darab jön, stí­lusosan lezárva a remekül szerkesztett lemezt. Az Eternal Idol mondhatjuk, kijelölte azt az utat, mellyel a Sabbath egy kissé populárisabb, de roppant igényes világba lépett, újabb bizonyí­tékát adva a zenészi kvalitásoknak. Kötelező klasszikus! Érdekességek: A lemezről a The Shining c. dalra készült videoklippben szereplő bassusgitáros egy totál ismeretlen arc, csak a film kedvéért szerepeltették.
A Nightmare c. dalban hallható nevetés az előző énekesé, Ray Gillané.
A lemez borí­tója Auguse Rodin szobra alapján készült.
Garael Pontszám: 10/10

Legutóbbi hozzászólások