Lemezkritika - külföld: Black Sabbath- Heaven and Hell

írta garael | 2005.10.22.

Megjelenés: 1981 Kiadó: AFM Records Weblap: http://www.blacksabbath.com/ Stí­lus: Heavy Metal Származás: Anglia
Tony Iommi - Lead Guitar Geezer Butler - Bass Ronnie James Dio - Vocals Bill Ward - Drums Geoff Nicholls - Keyboards
1. Neon Knights (3:49) 2. Children of the Sea (5:30) 3. Lady Evil (4:22) 4. Heaven & Hell (6:56) 5. Wishing Well (4:02) 6. Die Young (4:41) 7. Walk Away (4:21) 8. Lonely is the Word (5:49)
A Black Sabbath tömény eszenciája a heavy metálnak. Különböző korszakaiban alkotott lemezei egy egy -azóta már önálló éltre kelt- stí­lus etalonjai lettek: lenne e doom metál, pszichdelhikus metál, epikus metál nélkülük? Ha igen, biztos más formában. Ez az angliai prolinegyedekből induló banda átformálta a hard rockot, a Zeppelinnel, és a Deep Purple-el megteremtve a metál alapjait. Tudom, sokan az Ozzyval készült lemezeket tartják a csúcsalkotásoknak, ám nekem azok a lemezek túl vontatottak, dallamaik sem annyira találnak szí­ven, mint a későbbi két énekessel készí­tett albumaik. A Dio és a Tony Martinos éra alkotásait egy kalap alá szokták venni, ám ez nem helyes. A Dioval készí­tett két soralbum közül az első átmenet volt az Ozzy érából a Dio szólólemezek világáig, a második pedig egy elektronikus doom album. A Tony Martinos lemezek egy teljesen másfajta stí­lust képviselnek: az epikus hard rock-metál műfaji jellegzetességeit hordozzák magukon. Mivel ezek a lemezek kedvenceim, és úgy érzem, hogy kissé alá vannak becsülve a Sabbath történetben, ezért szeretnék pár mondatot í­rni a következőkben ezekről az albumokról, kezdve az egyik legklasszikusabbal, a Heaven and Hell-el. Az album előzménye, hogy Dio kilépett a Rainbow-ból, mivel szerelmes balladák helyett egy jóval markánsabb zenei irányvonalra kí­vánt térni és készült szólólemezének elkészí­tésére. Ekkor hí­vta fel Tony Iommi, aki ki akart szállni a Sabbathból, és szí­vesen dolgozott volna Dio-val. A dolog azonban elsikkadt, ám 6 hónap múlva a Black Sabbath menedzserének lánya, Sharon Arden felhí­vta íľt, és megkérdezte, nem volna e kedve az Ozzytól megszabadult Sabbath-tal dolgozni. (Sharon késíľbb érdekes mód Ozzy felesége lett.). Az együttmíťködésnek az Ozzy éra utáni egyik legklasszikusabb lemez lett az eredménye, melyet a Black Sabbath - de bátran mondhatjuk, hogy bármely heavy metal csapat- azóta is készí­tett. A heaven and hell, ha lehet ezt mondani, a tökéletes heavy metál album. Megtalálható benne minden, amiért a metált szerethetjük. Van itt bika zakatolós power nóta (Neon Knights), epikus metál alapmű (Children of the sea), basszusfutamokkal ellátott, gitárhápogtatós-a Dio szólóalbumokal rokonságot mutató, igazi Sabbathos szövegű darab (Lady Evil), a későbbi Martinos éra előfutáraként felfogható etalon (Heaven and hell). Találunk aztán még itt újabb Dio-s rocknótát (Wishing Well), lassan kezdődő, aztán dübörgővé váló zakatolós powert (Die Young), road rockot (Walk Away), elmélkedős, doomos tételt, gyönyörű Dio dallamokkal és frankó gitárszólókkal (Lonely is the World). Dio-val ismét megjött a Sabbath szerencséje: újra megteltek a koncerttermek, újra nagy számban fogytak a lemezek, és az indí­tókoncert az USA-ban a régi hangulatot idézte. A sikeres lemezt egy újabb követte, ám erről majd a következő í­rásban. Érdekességek: A neon knightsból és a die youngból video készült. Eredetileg Geoff Nichols játszotta volna fel a basszust (egyes pletykák szerint meg is tette), miután Geezer elhagyta a bandát. Ám Geezer végül is a lemez kiadása előtt visszatért, és Nicholsnak a bilentyűk jutottak. Az összes szám azelőtt í­ródott, hogy Geezer visszatért, kivéve az album nyitódalát, a Neon Knights-ot.
Garael Pontszám: 10/10

Legutóbbi hozzászólások