Madgator: Madgator

írta Adamwarlock | 2010.06.18.

Megjelenés: 2010

 

 

Kiadó: Mr. Som Studios

Weblap: 

Stílus: heavy metal/hard rock

Származás: Brazí­lia

 

Zenészek
Abdrés Recasens - ének Hard Alexandre - gitár André Calvarho - basszusgitár Johnny Moreira - dobok
Dalcímek
1. The Brave Without a Mask 2. Redlines 3. Back To the Highway 4. Hypnotize Her 5. Same Old Magic 6. Kill Some Angels 7. Fome e Seca 8. Eternal Fire 9. Yellowstone 10. Keep Me Comin 11. Shelley's Blue 12. Mr. Frankestein 13. Take Me To the Night 14. Panic At the Swamp 15. Madgator
Értékelés

Krokizene. Pontosabban aligátorzene. Itt van nekünk egy teljesen ismeretlen brazil banda, akikről az életben nem hallottam volna, ha nem csinálnak ennyire jópofa borí­tót a mocsárból kimászó aligátorral. Szerintem rettentően aranyos, főleg ahogy tartja a kis madarat. Nos, ennyit erről. Van nekünk négy dél-amerikai fiatalemberünk, akik letették az asztalra életük első teljes lemezét, ami nem is sikerült akárhogyan. Egyből belecsapnak a lecsóba. Már a nyitó nóta akkorát üt, hogy én azonnal beleszerettem az együttes hangzásvilágába, tempójába, riffjeibe. Hogy mitől ennyire jók? Igazából nehéz lenne egy mondatban összefoglalni. A remek zenészekből álló aligátor falka a Wacken szervezésében lebonyolí­tott brazil tehetségkutatón jelent meg talán először a szélesebb közönség előtt néhány éve, azelőtt pedig Alligator néven működtek. Az erre a korongra felpakolt szerzeményeket már jóval a megjelenés előtt megí­rták és játszották. Úgy néz ki csak most tudatosult valamelyik menedzserben, hogy lehet bennük della. Gitárosuk Hard Alexandre névre hallgat, akiről túl sok információt nem sikerült előkerí­tenem (amit sikerült, az is portugálul van), de annyi biztos, hogy Tim 'Ripper' Owens brazí­liai fellépésekor tagja volt az ex-Priest énekest kí­sérő formációnak. Nos, ő a motorja a Madgatornak, aminek köszönhetően a számok meglehetősen gitár-orientáltak. Másik főszereplője a hüllők történetének Andrés Recasens énekes, akit ezen a korongon meglehetősen sokszí­nű dalnoknak ismerhetünk meg. Igazából csőtorkolati energiáját és hangjának élét tekintve a már emlí­tett Ripperhez tudnám hasonlí­tani, mélyebb tartományokban viszont meglehetősen Jornra hajaz, köszönhetően, nemcsak hasonló hangszí­nének, hanem annak is, hogy nagyon hasonlóan ejtik a szavakat. Ettől függetlenül a fenti két énekestől megkülönbözteti, hogy néhány számban igazi szőrös torkú oldaláról mutatkozik meg (holott a hüllők többnyire pikkelyesek). A Madgator zenéje nagyjából műfajilag besorolhatatlan. Éppen annyira nevezném heavy metalnak, mint hard rocknak, vagy a kettő ötvözetének. Sőt! Számaik között megjelenik nem egy hihetetlenül bonyolult progresszí­v szóló vagy neoklasszikus arpeggio. Van úgy, hogy egy számban halljuk ezt a keveredést: a kellemesen dallamos alap-verze és a fogós refrén mellé olyan instrumentális betétek jönnek, hogy a Malmsteen-Vai-Petrucci-Satriani kvartett is keresgélheti, melyik brazil zeneiskolában képeznek ilyen muzsikusokat. A listának még mindig nincs vége, mert néhány riff bármikor elmenne egy jobb fajta, kezdő thrash banda számaiba is. Tehát a rock- és metalzene szivárványának majdnem összes szí­ne prezentálja magát, az Extreme-től a Van Halenig. A dalok többsége a végtelenül kifinomult és bonyolult instrumentális betétek mellett is meglehetősen szórakoztató, igazi könnyed kikapcsolódás, valódi rockzenei csemege a forró nyári napokra. Egyetlen negatí­vumot tudnék mondani, hogy a lemez túlságosan is hosszúra sikerült, í­gy néhány töltelék nóta is helyet kapott. Ettől függetlenül mindenkinek csak ajánlani tudom!

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások