BEYOND TWILIGHT - FOR THE LOVE OF ART AND THE MAKING

írta Philosopher | 2006.04.09.

Megjelenés: 2006 április

 

 

Kiadó: n/a

Weblap: www.beyondtwilight.dk

Stílus: progresszí­v metal

Származás: dánia

 

Zenészek
Finn Zierler - komponista, billentyűs hangszerek Björn Jansson - ének Anders Exo Kragh - gitár Anders Devillian Lindgrén - basszus Jacob Hansen - gitár Tomas Fredén - dob
Dalcímek
n/a
Értékelés

Mielőtt rátérnék a lemez ismertetésére, felvetnék egy érdekes gondolatot a progresszí­v zene kifejezését boncolgatva. Sokszor tapasztaltam, hogy vannak emberek, akik azért szeretnek valamit, mert az trendi, divatos, mert vallva (néha számukra idegen) eszméket esélyük van kitűnni, mert ezzel egy bizonyos csoportba el tudják érni a művi "hovatartozás" érzését - azaz ha mások szemében ez tetszést kelt, akkor imádom ál-lenyűgözöttségem forrását. El sem tudnátok képzelni, hogy a téves ön-jellem-épí­tésnek milyen gyakori példája ez, és ahelyett, hogy saját jellemünket épí­tenénk, valaki másét próbáljuk a mi testünkbe átplántálni, mindezzel gyökerestül irtjuk ki születésünktől belénk kódolt individuumot. Hogy is jutottunk ide egy induló kritikából? Progresszí­v metal. Ez egy zenei stí­lus. És véleményem szerint tévesen értelmezve. Pl ha ezt mondom, mindenkinek beugrik egyből mondjuk a Dream Theater - nagyon nagy banda, az egyik kedvencem (még akkor is, ha az utolsó albumuk sztem gáz volt). A DT már rég nem változtatott zenéjében akkorát, hogy méltó legyen a progresszí­v jelzőre, ami ugyan úgy nem mondható el a progresszí­v érába tartozó bandák 75%-ra, ugyanis a "progresszí­v" szó azt jelenti, hogy iránymutató, élenjáró, haladó. Én úgy vélem az elmúlt 5 évben talán 8-10 olyan album volt, ami ténylegesen progresszí­vnek tekinthető a metal zene szemszögéből. Ezek között az albumok között szerepel mindenképpen a Beyond Twilight - Section X albuma, az tuti! Már egyszer jeleztem az oldalon, hogy véleményem szerint Jorn Lande (Masterplan) hatalmasat hibázott, amikor elhagyta ezt a hihetetlenül egyedi szemléletet képviselő, kifejezetten beteg módon komponáló zenekart és útjára indí­totta a Masterplant. Habár az első albumuk még abszolút tetszett, a második már meg sem közelí­tette elődjének (és a Beyond Twilight-nek) erényeit. Szerencsére nem kellett sok időt várnunk az új BT lemezre, és háááát nem semmi, amit most az arcunkba kaptunk a For The Love Of Art And The Making-al. Egyetlen egy tétel, majd 40 percben, elképzelhetetlenül változatos zenével. Idéznék a zenekar honlapjáról az április 21-én megjelenő albumról: "Az új album mindössze egyetlen hatalmas műalkotás, 43 epizódot tartalmazva, 40 percben. A koncepció absztrakt és majdhogynem szürreális is egyidejűleg. Az élet lényegi dolgaival foglalkozik, úgymint élet, halál, szeretet és az erkölcstelenség velője, hazugság, bűn, az igazság velője, az alkotás velője, művészet, erkölcsi értékek, szabadság, szomorúság, élvezet, düh, és minden lehetséges érzés, amit ember csak érezhet, illetve az emberi természet mibenléte. De mindezen magasröptű eszmék előtt a fő dolog a komponálás, alkotás élvezete volt." Nos, az erősen érződik a lemezen, hogy itt nem kicsi élvezet lehetett a komponálás!!! Még akkor is, ha Finn Zierler ezt az albumot mindössze 3 hét alatt állí­totta össze. Képtelenség egyébként az albumról bármi konkrétat is mondani, annyi minden megtalálható benne. Feltűnnek a tipikus BT virgák az előző albumokról, természetesen jönnek elmaradhatatlanul a klasszikus zenei hatások (nagyon furmányosan épí­ti bele őket, de én nagyon felvidultam, amikor egy-egy konkrét utalásra ráismertem), de van itt jazz-es elem, Ripper Owens-es sikoly, thrashelés, melankólia, epika - minden. Sokan próbálkoztak már egyetlen tételes albumokkal, meg megaopuszokkal, de szerintem még hibái (mert azért vannak itt metalrajongó számára érdekes és furcsa részek) ellenére is talán a BT van legközelebb ahhoz, amit ezekkel a monstrumokkal különböző művészek el akarnak érni. Egyet fájlalok csupán az albummal szemben, az pedig az, hogy talán egy ilyen merész vállalkozásnak egy projectben lett volna a helye és a BT kiadhatott volna egy, az előzményeknek jobban megfelelő albumot. Olyannak tűnik ez az album, mintha az előző két albumhoz képest 5 lépést tettek volna meg előre.

Pontszám: 9.5

Legutóbbi hozzászólások