Lemezkritika - külföld: 3 Inches Of Blood - Advance And Vanquish

írta Philosopher | 2005.10.22.

Megjelenés: 2004 Kiadó: Roadrunner Records Weblap: www.3inchesofblood.com Stí­lus: US Power - Heavy - Death - Black metal Származás: Kanada
Cam Pipes - vocals Jamie Hooper - vocals Justin Hagberg - guitar Shane Clark - guitar Brian Redman - bass Matt Wood - drums
1. Fear On The Bridge (Upon The Boiling Sea I) 2. Deadly Sinners 3. Revenge Is A Vulture 4. Dominion Of Deceit 5. Premonition Of Pain 6. Lord Of The Storm (Upon The Boiling Sea II) 7. Wykydtron 8. Swordmaster 9. Axes Of Evil 10. Crazy Nights 11. Destroy The Orcs 12. Phantom Of The Crimson Cloak 13. Isle Of Eternal Despair (Upon The Boiling Sea III)
Mielőtt bármit is í­rnék ide, azonnal mindenki hallgassa meg ezt az albumot, akinek mond valami a következő néhány szó: heavy metal, Rob Halford, British New Wave of Heavy Metal, 1985, Iron Maiden, erő, energia - hihetetlen!!!! Hát, azt hiszem nem túlzok, hogy ha azt í­rom, hogy Kanada nem épp a metal fellegvára, vagy hogy a kanadai metal bandák leigázták volna a metal-szinteret. Ha most jól elgondolkodok csak két őrültet ismerek onnét, méghozzá Heavy Deavy mestert (S.Y.L.) és Jeff mestert (Annihilator). Nos most bővül az örültek sora, hiszen pörög ezerrel a lejátszómban a roppant hülye nevű 3 Inches Of Blood (három újjnyi (7,62 cm) vér). Persze a hülye névhez hülye borí­tó is társul. Szörnyű! Viszont a zene!!!! Ember, ilyen nincs mégegy... Hogy honnét vették ezek a faszik ott a világ másik felén, hogy elővegyék 1985-től a metalban végvonult összes csúcsfogást, azt nem tom, de az biztos, hogy ez az album közel zseniális. Nézzük meg miből is áll ez a zene: - ősmetal riffekből, a szó szoros értelmében - vagy száz éve nem hallottam már ilyet - őrült magas énekből - Halford mester hangja fölött egy oktávval - de kurva jó - thrash - death - black - power - heavy metal - higgyétek el, nem túlzok - de kurva jó - olyan refrénekből, amiktől még a rég elhunyt rockerállatok is kijönnek a sí­rjukból. - kalózos szövegekből amolyan Running Wild módra - nem köll röhögni :-)))))) Mielőtt mindenki komolytalanra venné a kritikámat leszögezném, hogy az album kötelező jellegű minden valamirevaló rocker számára!!! Nem is emléxem, hogy hol hallottam utoljára ilyen lendületet, ilyen energiától duzzadó számokat - tehetetlenségemben egyszerűen csak röhögtem a fotelemben, és szedtem a borsót a kezemről!!! Halál komolyan, még most sem nagyon akarom elhinni, amit hallottam - de kurva jó!!!
Philosopher Pontszám: 10/10

Legutóbbi hozzászólások