Rob Zombie: Hellbilly Deluxe 2

írta Adamwarlock | 2010.03.30.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Roadrunner Records

Weblap: http://www.robzombie.com

Stílus: heavy metal/indusztriális rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Nehéz lehet Rob Zombie-nak lenni. Nem csak a nyilvánvaló defektusok miatt (a fickó neve zombi és még annak is öltözik...). Rockzenei karrierje mellett rendezett már négy egészestés mozit, animációs filmet készí­t, sőt a CSI: Miami egyik részének rendezését is ő vállalta. Ahogy látjuk, egy reneszánsz emberrel van dolgunk, aki nem mellesleg hatalmas Black Sabbath és Ozzy rajongó. Ez meg is látszik szólómunkásságán, ami már négyalbumnyira rúgott. Az idei lemez, a Hellbilly Deluxe 2: Noble Jackals, Penny Dreadfuls and the Systematic Dehumanization of Cool cí­met viseli. Ez az első teljes album, amit Rob a koncertező csapatával vett fel. Már 2009-ben kiadásra került volna az anyag, de promóciós hiányosságok és a Halloween II forgatása miatt csak mostanra vehették kezükbe a korongot a rajongók. Külön érdekessége a lemeznek, hogy ez lesz az utolsó CD, amit Rob fizikai formában ki fog adni, ugyanis élőhalott barátunk szerint a compact disc formátum meghalt, í­gy innentől már csak letöltött formában élvezhetjük sí­ron túli muzsikáját. Térjünk rá magára a Hellbilly Deluxe 2-re, ami - a cí­mből következőleg - Rob legelső albumának folytatása. Igazából nem tartom olyan erős anyagnak, mint elődjét, de kétségtelenül egy szórakoztató mókázásnak lehetünk fültanúi. Zombie világát egy percre sem lehet komolyan venni, hiszen ki tudna egy olyan számot rezzenéstelen arccal végigülni, mint a Werewolf Women of the SS vagy a Mars Needs Women? A hangzásba sok elemet kevert bele jó boszorkánymesterként: megtalálhatóak a sabbathos metal, a country és a surf-ös zene ismertetőjegyei is. A lemez sajnos negatí­vumokkal is meg lett pakolva. Néha úgy éreztem, hogy néhány számot csak úgy kapkodva összepakolt, hogy "Jó lesz ez, lehet rá bólogatni, oszt jó napot!". Rengeteg elemet ragadott át saját korábbi munkásságából, sőt sok számot meg sem tudtam egymástól különböztetni. Ez a felépí­tésükből is adódott: valami rádióhí­r-szerű intro-t Zombie suttogósabb éneke követ, majd a jön a kiabálós refrén - persze torzí­tott hanggal. Ezektől eltekintve a Hellbilly Deluxe 2 kifejezetten szórakoztató anyag. A már emlí­tett humor mellett vérbeli dübörgős metal témákkal túráztatja Rob a nyakizmainkat. Ezek bulizós zenék, nem pedig elmélyülést igénylő, pontosan megkomponált művek. A zene is olyan, mint a zombi: egy végtelenül egyszerű teremtmény, de feltámasztásához bizony kell némi nekromanta szaktudás. Rob sok komponenst használ, kezdve a hatásos metal szólókkal, a billentyűkön és elektronikus effekteken át, a legkeményebb indusztriális zúzásokig. Az eredmény igazából egy hallgatóbarát, szabad szájú, de nem túl eszes kiadvány lett. Akármennyire is hallani rajta az egyértelmű hatásvadászatot, én mégis a lemez könnyed, bűnös élvezet voltát emelném ki. Egy kellemes kis fejrázós muzsika humorral és olykor meglehetős profizmussal nyakon öntve. Példa rá a The Man Who Laughs, ami éppenséggel egy zseniálisan megkomponált dal lett, kitűnő zárást adva a tizenegy számnyi tébolydának.

Pontszám: 6.5