Remove: Demo 2010

írta garael | 2010.03.29.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Szerzői - elektronikus kiadás

Weblap: www.removerock.com

Stílus: metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Nem tudom, emlékszik-e még valaki a kilencvenes években működő, először ACDC klónnak induló, majd valami egész egyedit alkotó Southern Specialra, a rajongók körében a Bélák bandájának, illetve "Sutterek" néven is hí­vott, viszonylagos underground hí­rnevet szerzett együttesre? Ha igen, akkor minden bizonnyal kevesebb szóból is megérthetitek, elképzelhetitek a Remove zenekar zenéjét, ha pedig nem, akkor megpróbálom leí­rni azt az egyedi, a magyar metalban eddig nem nagyon tapasztalt világot, melyet a veterán rockerek új együttese felépí­tett magának, no és nekünk. Térjünk hát vissza kicsit a Sutterekhez, pontosabban második albumukhoz, ahol Béláéknak olyat sikerült varázsolniuk - minden bizonnyal elí­télhető módon jó néhány spangli erejétől fűszerezve -, amit azóta sem sikerült kipöfékelnie a magyar rocktársadalomnak. Adva volt hát a lényegében az ACDC rock n rollos sematikáján szocializálódott zenei alap, melyet Béláék egyfajta délies, egyedi í­zzel tuningoltak unikummá, olyan rafinált húzást adva az egyszerű, általánosí­tható rockütemeknek, melyek a dallamtémák azonnal ható mágiájának segí­tségével egy örvény erejével húzták az egyedi világba a hallgatót. Nos, valahol itt kell kapirgálni azoknak a fanoknak is, akik megpróbálják a Remove zenéjét elképzelni: a koncepcióban csupán az a változás, hogy az ACDC-t itt bizony a súlyosabb, Black Sabbath alapú bandák váltják fel, és a spangli pszichedeliáját Szűcs"Tüdő" Attila dallamvilágának szinte AOR-os jellege tolja a metal és a rock határmezsgyéjére. Tüdő korábbi bandájának, az Invadernek dalszerzési periódusában Attila mutatott már pár dallamtémát, melyek meggyőztek: az inkább énekesi kvalitásairól ismert zenész legalább annyira tehetséges a dalszerzésben, mint az előadói tevékenységben - a Remove bemutatkozó anyagát a sajátos, fűszeres, délies világ mellett egyértelműen a refrének viszik el a hátukon, bár a dalokban annyi elrejtett, finom ötlet van, hogy talán túl kategorikus lenne ilyen kijelentésekkel tipizálni a dalokat. A zsí­ros, Black Sabbath, COC jellegű riffekre ráúszó, sajátos, azonnal ható dallamok által megteremtett atmoszféra annyira egyeduralkodó a magyar zenei palettán, amennyire a múltkor hallott Virrasztók által felzokogott halotti metal - és ez bizony nem kis teljesí­tmény. A zenészekre nem lehet panasz, nem is lehet egy olyan rutinos társaság esetében, melynek évtizedes tapasztalat sugárzik játékából, s még a kissé tompa, analóg hangzás is illik a kialakí­tott southern-pszichedelikus - power koncepcióhoz, a szövegek pedig olyan általános életérzéseket fogalmaznak meg, melyek bármilyen közegben érvényesen hirdetik az individuumot foglalkoztató problémákat.

Pontszám: 0