Baby Bone: Supernova
írta Tomka | 2010.02.16.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A magyar grunge nem létező fogalom. Szerencsére azért vannak, akik próbálkoznak meghonosítani ezt a stílust, oldva a paradoxon súlyát. A kikerülhetetlen referenciaanyagnak tekinthető Black-out zenei univerzumában tanyázva, és a dallamos rock zenét mélyre hangolt gitárriffek felszabdalt-éles felszínébe mártva, a Baby Bone már lassan két évtizede szórakoztatja azt a maroknyi rajongót, aki ismeri őket e kis-nagyvilágban. Igazi underground muzsika a Rákóczi Antal vezette Újkígyósiak produkciója: társadalomkritikus szövegek, naná, a tömeggel szemben pozicionálva, a rétegművészet kéjes öröme szól a sorokból - nagyon meggyőzően. Persze, a nagyközönséget lekenyerező potenciál is ott bújik a "zajban szétolvadó" sorok között, amik igazából rengeteg meggyőző melódiáit sorakoztatnak fel, elsősorban Antal különleges orgánumának és dallamérzékenységének, ill. Zubán Zoltán szikár gitárjátékának köszönhetően. Antal hangja első blikkre akár egy AOR bandába is elmenne, alapvetően magas tartományokban mozgó vokalizálása összhangban van a néhol magába forduló, nosztalgikus-érzelmes, vagy éppen csak úgy lazán odamondogató szövegekkel. Leginkább - már ha megengedhetek egy ilyen messzi párhuzamot - az ex-Eleven Hold énekes Nap unikális orgánumára hajaz, megfoghatatlan tartományokban mozogva, amely rögtön beleég a hallgató fejébe, akár tetszik neki, akár nem. Elég csak meghallgatni az öngyilkosság témáját feszegető Angyalszívet, ezt az intim zongorabetéttel felvezetett, meditatív slágert, hogy meggyőződhessünk, hogy ilyen piszkos rock'n'roll együttesnek is milyen jól állhatnak a remegő, "szívszakajtó" énekdallamok. Persze azért gyakrabban előfordul, hogy karcosra veszi a figurát, amihez a mai digitális hangrögzítés csodái is hozzásegítenek, teszem azt a nyitó 7 perces (!), robotoló riffekkel megvert Y.Z.L.K.-ban; misztikus-apokaliptikus vízió, húrokat tépő mázsa-verze, emlékezetes döngölésekkel, Zoltán "tollából". De van, amikor két védjegyüket kihasználva, olyan lebegő kontrasztot alkotnak, mint a Szivárvány hollóban, amelyben a szaggatott-kiszolgáltatott témák beolvadnak a refrén anyaméhébe, minden vágyódás középpontjába. Amikor egy az egyben követik egymást, pl. a Sohasem volt világ tüdőt próbáló verzéiben, ahol Antal nagyon igyekszik, hogy utolérje a tördelt rigmusokat, kissé felemás lesz a végeredmény - pedig ez az egyik koncerthimnusz-dal, groove-os gitárhangzással. Valószínűleg a modern thrash brigádok nagy hatással voltak húrnyüvőinkre, és a Black Label Societyre jellemző mocskos déli hangulatvilág is visszaköszön a mértékkel adagolt szólókban. Szerencsére a hangzásra - a korábbi kislemezekkel ellentétben - sem lehet már panasz, Vári Gábor producer kiváló munkát végzett, arányosan szólnak a hangszerek, és oda is pörkölnek ott, ahol kell. De szükség is van erre, hogy kiteljesedjenek az olyan alkotói gyöngyszemek, mint pl. a Vésd a kőbe, Antal kígyóbűvölő, ringatózó melódiáival, a soha el nem tűnő gitárreszelékkel, és a szám végén hallható duplázóval - amennyire lehet, a Baby Bone szabadon kezeli stílusának határait, emiatt pedig lazán elkerüli az egysíkúság csapdáját (lezárásképp még egy akusztikus szösszenet is belefért). Vérben forró, vérben forgó r'n'r ez: bulizene, éjszakai zene, utazózene, ébredészene. Multifunkcionális, mégpedig a lemezbe vésett hangulatnak, a gyakran keserédes, fanyar-cinikus szövegek mellett is ősrégi "r'n'r feelingnek" köszönhetően, amit nem lehet tanulni, csak tanítani, nagylemez vagy koncert formájában. A forma pedig legalább olyan igényes, mint a tartalom: habár a borító megfejtésével kissé gondban vagyok, a booklet a kézzel írott (vagy a kézírást imitáló) dalszövegeivel, az egy-egy dalszöveget ironikus "összefoglaló" "gyerekrajzokkal" és a megunhatatlan zöld-fekete színvilágnak hála szintúgy kellemes perceket biztosít.
Legutóbbi hozzászólások