Manowar és az Északi Hit

Adamwarlock kollégánk egy új rovatot kezdeményezett, Kultuszkóp címmel (erről többet, például a tervezett témákat ITT találod meg), melyhez rögvest meg is írta az első részt. Jó szórakozást!

A Manowar a harcosok zenéje. Mi illene hát a legeslegjobban az eddig ismert leginkább háború-, és pusztítás-orientált bandához, mint a vadság, a mészárlás és a férfias csata archetípusává vált germán vallás? Hogyan és miként vált ez a fagyos világ a metalnak és a világ kultúrájának egy sarkalatos pontjává? Kik is voltak az északi istenvilág szülöttei, és miért váltak ennyire népszerűvé az emberiség művészetének története során? A Kultuszkóp első írásában erre a kérdésre keressük a választ!

Hagyományosan úgy tartja a mondás, hogy Európa három pilléren áll: a görög kultúrán, a keresztény etikán, és a római jogon. Ez a kijelentés, bár nagyvonalakban helytálló, mégsem mutatja meg számunkra a teljes árnyalt képet arról, hogy valójában az Öreg Kontinens világa mennyire változatos is volt a hosszú évszázadok során. A görög-római világ az ötödik században nagyjából széthullott, hogy átadja helyét a népvándorlás szelével Európába áramló germán hódításnak. A Római Birodalom, ha eszmében nem is, de fizikailag mindenképpen összeroskadt, elemeire bomlott, hogy először a Frank Birodalom, majd a Német-Római Császárság próbálja meg a régi Imperium helyét betölteni (jóllehet azt az egységet sohasem voltak képesek újra létrehozni). A folyamatot az indoeurópai eredetű germán törzsek beáramlása, és letelepedése indította el. Ezek a népcsoportok mindenhol felütötték fejüket, gondolok itt nem csak a hagyományosan germán országokra (Németország, Benelux államok, skandináv országok), hanem az angolok elődeinek számító szászokra, a Közép-Európában honos gótokra. Még a hagyományosan szláv területek is sokat köszönhetnek ennek a népnek, ugyanis a Kijevi Rusz Fejedelemséget is egy germán törzs alapította. Természetesen nem feledkezhetünk meg leghíresebb képviselőikről a vikingekről sem, akik uralták a tengereket, zsákmányokat raboltak még a mai Törökország területéről is, ráadásul hajóik a mai legmodernebb vitorlásoknak is méltó ellenfelei lettek volna sebességben.

Ehhez az életmódhoz megfelelő vallás kellett. Olyan, amilyet még nem hordott hátán Föld, és valószínűleg nem is fog. Összehasonlítva a talán legnépszerűbb görög panteonnal, akik izmosak, gyönyörűek, és hófehér a fogsoruk, a germán istenvilág egy igencsak szedett-vedett bagázs: a főisten, aki mellesleg a háború ura, konkrétan félszemű, a harc istenének hiányzik az egyik karja, a tűz istene elég sok transzszexuális vonással lett megáldva, sőt van olyan isten is, aki teljesen vak. Ehhez még hozzájárul egy nagyon érdekes tény is: ezek az istenek közel sem halhatatlanok. Egész életüket úgy élték le, hogy előre tudták, egy végzetes napon meg fognak halni. Természetesen csatában a világ szörnyeivel, jó harcos módjára. Ezt a napot hívják úgy, hogy Ragnarök, azaz az Istenek Alkonya. Tegyük hozzá, hogy ez valószínűleg teljesen tudatos világkép választás volt, hogy a viking harcosok képesek legyenek azonosulni uraikkal és ezzel együtt sorsukkal. Képzeljük ez azt a világot, ahol a legnagyobb érték a csatában való dicső halál, ajkunkon Odin imájával. Ezt szolgálta a mítosz világa, ami a folytonos csatákról szólt, kezdve a Vánok, azaz a földműves istenek legyőzetésével az Ázok által, akik a harcot képviselték a mitológiában. Külön érdekesség, hogy létezett egy burkolt egy-isten hit is a felszín alatt, ugyanis a történetek szerint a világ kezdete előtt a Világszellem nevezetű lény hívta életre Muspellt-et a tűz országát, és Jötunheimet a végtelen fagyok földjét (valószínűleg ez tette könnyebbé az átmenetet a keresztény hitre). Sajátos volt a világképük is az Yggdrasil-lal a világfával, ami egyben a világ tengelye is, és a kilenc ,,heimet” tartja (Asgardheim, Vangardheim, Ulfgardheim, Jötunheim, Musspelltheim…stb.), amelyek közül a mi világunk Midgard is csak egy.

Ezek után egyértelművé válik a Manowar választása, amikor ezt a mondavilágot és szellemiséget tették magukévá. Nagyszerűen éles szemmel vették észre, hogy a fémzene keménysége és germánok csata-kultusza tökéletes egységet képes alkotni. Az együttes zenéje idealizálja a harcosok létformáját, azt közvetítve, hogy ez az élet egy lecsupaszított, ármánytól és kétszínűségtől mentes színtere az emberi létezésnek, ahol egyes-egyedül ember néz szembe emberrel, mindössze tudására, valamint lelki- és fizikai erejére számítva. Ezt közvetítik dalszövegeik, amelyek nagy átlagban vagy a harc és a régi istenek hatalmának témáját járják körbe, vagy a harcosok, mint privilegizált létezők önállóságát és egyfajta nietzschei ,,übermensch” mivoltát hangsúlyozzák.

Ugyanezen az alapon különböztetik meg az igazi és a hamis metal szellemiségét is. Ők a zenét önmagáért és nem az általa elérhető célokért (pl. csajozás, pózolás) tisztelik, ahogy ezt a Kings of Metal szövegében is láthatjuk (mondjuk ettől függetlenül kijutott nekik a jóból rendesen…). Központi mondanivalójuk a testvériség, a különbözőség, a privilegizált harcosi szerep, aki a törvények felett áll. A csata - aminek analógiája a metal, mint annak még utolsó létező formája – teszi jogosulttá az embert, hogy belépjen ebbe a különleges szerepbe, és meg is tartsa azt folyamatos művelésével. A Manowar emberképe a mitológiai Einherjar, azaz az ’érdemes halott’ – a csatában elesett harcos, aki méltó belépni a Valhallába, a katonamenyországba. A Manowar Valhallája az igaz metal hívőinek testvéri közössége. Ez a közösség-központúság az egyik legfontosabb eleme az együttes népszerűségének. A cél a Brothers of Metal-ban megjelölt elvek elérése, és a zene, mint új vallás közös imádása. A Manowar számai harci indulók, mert ők a rajongóktól is a küzdelmet várják el, küzdelmet és akár halált az imádott metalért.

Ahogyan a vikingek egykoron, és ahogyan az északi istenek, a Manowar is tudatában van a bukás lehetőségének, de nem érdekli, ahogyan rajongóit sem. A nagyobb háborúnak ők csak parányi szegmensei. Koncertjeiken láthatjuk a monumentális egységbe kovácsolt közönséget, akik teljesen a zene bűvöletébe esve emelik magasra kezüket az ikonikus kéztartásba. Éppen ez teszi vonzóvá ezt a világot: tökéletes elszakadás a hétköznapok valóságától, egy mesebeli, ideális világba eltávozás a zene által. Ehhez hívják eszközül az északi istenvilág szereplőit, Odint, Thort, Lokit és csatáikat a mindenség szörnyeivel. Elképzelésben és céljaikban Wagnerhez lehetne őket hasonlítani, aki szintén a germán folklórt volt hivatott feltámasztani operáival. Vállalkozásuk az egyik legsajátosabb és legkülönlegesebb színfoltját hozta be a zenébe.

Szótár

Gates of Valhalla - ,,I take my place by Odin's side / Eternal army int he sky.” - Odin mellett csakis az Einherjarok, azaz a kiválasztott, csatában elesett halottak foglalhatnak helyet, várva az Istenek Alkonyát, a Ragnarök-öt. Odin a germán mitológia főistene, az első isten, Bur leszármazottja. Eljutott az Yggdrasil-hoz, hogy ott a Mimir óriás által örzött forrásnál fél szeméért cserébe végtelen bölcsességet nyerjen. Ezután kilenc napon át lógott felakasztva a világfa egyik ágán, feláldozva magát saját magának, hogy elnyerje a rúnák titkát.

Thor (the Powerhead) - Thor a villámlás és mennydörgés istene a germán mitológiában. Magas, rőtszakállú, szálkás férfi és egyebek mellett Odin fia. Legendás kalapácsa a Mjöllnir, amelyet csak ő tud használni, és villámcsapást képes vele kelteni. ,,His chariot pounding, I heard the heavens scream his name” - ez a sor Thor legendás szekerére utal, amely a germán hiedelmek szerint végigvonul minden egyes viharnál az égben. Két kos, Tanngrisnir és Tanngnjóstr hajtja a szekeret.

Blood of my Enemies - ,,To Asgard the Valkries fly High overhead-they carry the dead” - Ázgárd az istenek lakhelye, amit egy óriás épített fel fogadásból rekordidő alatt. A Valkűrök a csatában elesetteket szállítják Odin színe elé. Hagyományosan nőként ábrázolták őket, repülő (de nem szárnyas!) lovakon vágtatnak az égben, lándzsával a kezükben.

King of Kings - Ez a titulus majdnem minden kultúrkörben megtalálható, mint a totális uralkodó megnevezése. Egyik legfontosabb ismérve, hogy egy kiválasztott, szent császárnak kell lennie, aki semmilyen választás vagy öröklés nem tehet szuverén hatalommá, hanem csakis isteni kiválasztással nyerheti el trónját. Gyakran Jézust illették ezzel a címmel.

Loki God of Fire - Elsősorban az ármánykodás istene volt, csak később és némi átfedéssel azonosították a tűzzel. A tűznek elég sok változata szerepelt a mítoszokban, és sok szereplő, akivel azonosítani szokták. Ilyenek voltak például Logi, az óriás, aki maga volt a tűz, és egy evőverseny során legyőzte Lokit, vagy Surt, a Tűz országának ura, aki a Ragnarök során lerombolta Ázgárdot a tűzdémonok seregének élén. Tehát egy kis csúsztatás a Manowartól, hogy Lokit, mint a tűz istenét emlegetik, ez csak részben igaz. ,,The father of a wolf /And the serpent of the sea /The ruler of hell/A giant is he” - Ez a mondat Loki három fiára utal, azaz Fenrir-re az óriásfarkasra, aki Odin gyilkosa lesz, Yörnmungand-ra a világkígyóra, Thor nemezisére és Hél-re az alvilág kétarcú úrnőjére. Az utolsó sor pedig azt jegyzi meg, hogy Loki igazából nem is isten, hanem egy tisztavérű óriás. Odinnal kötött vérszerződés által nyert belépést Ázgárdba. A mitológia legellentmondásosabb szereplője, aki Thor bajtársa sok csatában az óriások földjén, de közvetve ő okozta Odin legkedvesebb fiának, Baldr-nek a halálát, ezért a Ragnarök idején az istenek ellen száll harcba.

Sleipnir - Odin nyolc lábú lova. Itt is kapunk egy aranyos csúsztatást DeMaio-tól, ugyanis Loki, bár férfi mégis az anyja Sleipnirnek és nem az apja. A történet szerint az istenek fogadást kötöttek egy óriással, hogy egy hét alatt képes lesz felépíteni az istenek lakhelyét, Ázgárdot. Az óriás remekül haladt a munkával, mert egy óriási csődör szállította neki a köveket az építkezéshez. Loki felvette egy kanca alakját és elcsalta az óriás segítőtársát, hogy az ne tudja időben befejezni az építést. Tehát Loki és az óriáscsődör nászának gyümölcse lett Sleipnir. ,,Across the Rainbow Bridge to Valhalla” sor az Ázgárdot a mi világunkkal összekötő Szivárványhídra utal. Ennek őre volt Heimdall, aki Lokival vívott halálos párbajt.

The Blood of Odin - A háború istenének két hollót, Hugint (gondolat) és Munint (emlékezet) és két farkast, Gerit (az éhes) és Frekit (a falánk) tartja házi kedvencként. A szövegben szereplő Gungnir Odin legendás, mágikus lándzsája.

Olvasnivaló:
-Verses Edda
-Prózai Edda
-Mítoszok és Legendák sorozat – Vikingek
-Neil Gaiman – Amerikai Istenek