Astral Doors: Astralism

írta garael | 2006.03.11.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Locomotive Records

Weblap: www.astraldoors.com

Stílus: heavy metal

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Nos, a svédek univerzális csodafegyverét, Patrik Johansson énekest a középkorban valószí­nűleg megégették volna, s hogy miért eme sommás kijelentés? Mert úgy tud kórusművet a templomban énekelni, hogy nincs mögötte kórus, és a templom is hibádzik valahol. Valószí­nűleg a filozófusok is elelmélkedhetnének azon a tényen, hogy hangját hallva az ember racionálisan tudván tudja, miszerint a számok stúdióban készültek, ám fülével és lelkével úgy gondolja,- s ha már templom nincs- akkor ezek a dalok csakis egy hatalmas hegyszirten készülhettek, melyről a hangot tiszta, erős szél viszi mérföldekre odébb, ahol az óceán hullámai ostromolják a sziklákat.Mégis miért í­rom ezeket? Az Astral Doors ugyanis - a Tony Martinos epikus metál hagyományait ápolva- újraélesztette a monumentális rock-ot, mely szimfónikus hangszerek nélkül is képes megadni azt a teátrális hatást, amit egy nagyzenekar kiválthat. Ehhez járul az énekes hatalmas terjedelmű, az orkán zúgását is túlszárnyaló hangja, melyben ott van a nagy példaképek - Dio,Tony Martin, Coverdale- öröksége, és hát persze a zene, mely egyesí­ti magában a Rainbow-i és a Martin érás Black Sabbath epikusságát a Dio-i rock'n'roll pörgős dalllamosságával. Akik hallották a korábbi lemezeket, tudják miről í­rok: az Astralism sem hoz sokkal mást, mint amit eddig kaptunk a csapattól. Minőségi, a hetvenes évek hard rock-jában gyökeredző dallamokat, remek, hammond-os és orgonás bilentyűszólamokkal megtűzdelt, néha filmzenés hangulatot, és mivel azért 2006-ot í­runk, bődületes hangzást. Ami talán változott egy leheletnyit, hogy kissé konkrétabb dalok születtek, jobban kiemelve a power jelleget. Az olyan számok, mint az ökölként arcba csapó Sabbath-os power Vendetta, a furcsa pulzálással dobbanó, hammondos retro himnusz Oliver Twist, a beszédes cí­mű, Dio-i kiabálós refrénnrel ellátott In Rock We Trust, vagy a kezdőszám megaslágeres EVP -je szinte azonnal ható, csodálatos vintage érzelmekkel töltenek el, s még nem ejtettem szót a kislemezes "frigyláda" dalról, a Raiders Of The Ark-ról, melynek valószí­nűleg Harrison Ford is örülne, márha szereti a klasszikus gitárszólóval ellátott, monumentális dallamokat az égbe röpí­tő, ám mégis egyszerű felépí­tésű heavy-rock-ot. A figyelmes hallgató azonban találhat még olyan igazi gyöngyszemeket is, mint a Sabbath Evil Woman -jára hajazó From Satan With Love-t, vagy a Kill The King rohanására emlékeztető Fire In The house-t (ennek fényében persze az egész album egy ékszerdoboz. Az okkult, spirituális témák egyébként ezen a lemezen is meghatározzák a szövegvilágot, de úgy érzem, hogy az az együttes, mely nyí­ltan vállalja zenei inspirálóit, bártran, és hitelesen fordulhat ebben a tekintetben is a már rég lefektetett és mára gyakran elcsépelt szövegsémákhoz (bár a fantázia rácsodálkozó erejét bűn sematikusnak nevezni). A hosszabb , kifejtősebb témákat a remek, keleties dallamokkal megtűzdelt Israel, a gyönyörű orogaszólóval felvezetett Tears From a Titan, illetve az epikus hosszúságú Apocalypse Rrevealed képviseli, melyben olyan gonosz hangulatú riffeket í­rtak a fiúk , hogy azok előtt Iommi mester is valószí­nűleg megemelhetné a kalapját.Ez a háttérvokállal , valóban apokaliptikus hangulattal rendelkező szám a lemez csúcspontja, olyan szerzemény, mely születése pillanatában klasszikussá vált.

Pontszám: 10