Astral Doors: Requiem of Time

írta Adamwarlock | 2010.02.03.

Megjelenés: 2010

 

 

Kiadó: Metalville

Weblap: www.myspace.com/astraldoors

Stílus: heavy metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Nils Patrik Johansson - ének Joakim Roberg - billentyűk Joachim Nordlund - gitár Martin Haglund - gitár Johan Lindstedt - dobok Mika Itäranta - basszusgitár
Dalcímek
01. Testament of Rock 02. Power and the Glory 03. Rainbow Warrior 04. Call of the Wild 05. St. Peter's Cross 06. So Many Days, So Many Nights 07. Blood River 08. Anthem of the Dark 09. Metal DJ 10. Fire and Flame 11. Greenfield of Life 12. The Healer 13. Evil Spirits Fly 14. When Darkness Comes
Értékelés

A rockzenének vannak olyan klasszikusai, akik akkora hatást gyakoroltak a műfaj fejlődésére, hogy mi rajongók, de még egyes zenészek sem képesek elszakadni eme ikonikus előadók örökségétől. Időről-időre előkerülnek olyan lemezek, amelyek a régiek epigonjaként a letűnt, dicső időket akarják feltámasztani. Az Astral Doors egyértelműen ezek közé a próbálkozások közé tartozik, azonban, mí­g a nagy része az ilyen előadóknak elbukik, addig a Nils Patrik Johansson vezette svéd csapat szilárd rajongótábort, és saját stí­lusjegyeket tudott kialakí­tani. Ki is az az előadó, akinek életműve előtti fejhajtásnak értelmezhetjük az Astral Doors munkásságát? Természetesen ez a személy nem más, mint a metal legnagyobb torkának és egyéniségének tartott Ronnie James Dio. A banda 2002-ben alakult, néhány tagcserével és turnéval tűzdelt munkásságuk során 2007-ig sikerült kiadniuk négy albumot. Zenéjük stí­lusában felöleli Dio munkásságának összes stí­lusjegyét, beleértve saját bandáját, a Black Sabbathban töltött időket, és nyomokban a Rainbow érát. A legutóbbi, New Revelation cí­mmel ellátott korongjukon mozdultak el erőteljesen a power metal berkei felé, mí­g korábbi lemezei leginkább a Dehumanizer és a Sacred Heart hangzása között mozogtak. A Requiem of Time visszavesz ugyan a power uralmából, ami sokaknak jelenthet csalódást, de az együttes annyi más csodálatos elemmel kárpótol minket, hogy a tempós műfaj kedvelői is megértőek lesznek. A tizennégy dalos monstre anyagon a heavy metal szerelmesei igazi zenei orgiát kapnak kézhez. A banda visszakanyarodott egy kicsit korábbi munkásságához, és hard rock elemekkel árnyalta hideg kegyetlenséggel lecsapó muzsikáját, aminek eredményeképp az összkép kellően változatos lett, úgy hogy a sajátjuknak mondható hangzás nem látta ennek kárát. Természetesen maradéktalanul képtelenek voltak elszakadni ideáljuk világától, de zenéjük mégsem tűnt számomra majmolásnak, dalaikat sikerült önállósí­tani, és sajátos fűszerezéssel ellátni. Az album csúcspontja mindenképp a két részesre sikerült, végtelenül összetett Greenfield of Life, ilyet Ronnie-tól nem hiszem, hogy valaha is hallani fogunk. A monumentális dupla számot követő két nóta pedig kifejezetten aranyos lett, mert már annyira Dio-s megoldásokkal operálnak, hogy beleborsódzik az ember háta. A hangszerelést a kegyetlen gitárhangzás, a katonás dob és a billentyűs hangszerek erőteljes jelenléte jellemzi. Hangzásuk épp eléggé modern, hogy ne pusztán egy '80-as évek egy erőtlen klónjaként könyveljük el próbálkozásukat. Természetesen a banda nem lenne sehol egy kitűnő énekes nélkül. Az egész lemez szinte azt hivatott az arcunkba dörgölni, hogy tessék, itt van nektek a második Ronnie James. Nils Patrik Johansson még a ,,fire"-t is éppen ugyanúgy ejti fájaaa-nak , mint sokszor emlegetett elődje. Az Evil Spirits Fly-ban már egyenesen meg sem lehet a két énekest egymástól különböztetni. Az egyetlen különbség talán, hogy Johansson sokszor még magasabb tartományokat ostromol hangjával, néha Michael Kiske-i magasságokat elérve. Az együttes többi tagja maradéktalanul Nils hangát hivatott kiszolgálni. Nem kapunk itt elnyújtott szólókat, hanem csak ütős riffeket, amelyek Johansson alá adják a lovat. Epigonság ide vagy oda, az Astral Doors bebizonyí­totta, hogy úgy is lehet maradandót alkotni, hogy nem hozunk semmi újat a Nap alá. Elég hozzá a profizmus, és a zenei ideálunk által nyújtott sablonok megfelelő, eredeti felhasználása. A Requiem of Time kiváló munka lett.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások