Red Circuit: Trance State
írta garael | 2006.03.07.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Nem értem Chity Somapala-t. A Sri Lankán született metal énekes olyan, mint a bordélyházba vitt kamaszgyerek, kinek az apja az összes kurvát felajánlotta: kapkod ide, kapkod oda, és a sok merevedésnek gyors elsülés lesz a vége, maradandó élmény nélkül. Igaz ugyan, hogy a Firewindben nem alkotott rosszat, ám sem a Faro-ban, sem az Avalonban nem győzött meg arról a potenciálról, mely a szakírók szerint benne lakozik. Itt van tehát egy újabb banda és egy újabb kipróbálandó stílus a power metal és a hard rock után. A Red Circuit ugyanis olyasfajta modern prog metált játszik, melyet legutóbb a Yargos-on, illetve a James Labrie fémjelezte "Elements"-en tapasztalhattunk, vagyis slamperrel, nem hagyományos metál hangszerekkel megspékelt dallamos, és nem túl bonyolult zenét. Jóllehet a többi zenész még nem túl ismert, a meghívott vendégek azért gondoskodnak a figyelemfelkeltésről: Stephan Lill a Vanden Plas-ból, Patrick Rondat és az Adagio-s Stephan Forté segíti a lemez összhangzásának kialakulását. Ami először szembe, izé, fülbe ötlik az embernek: a samplerek miatt szokatlanul keményen özönlenek a riffek az amúgy Treshold-os, néha elszállós, nagy ívű dallamok alatt, melyek gyakran idézik fel a kelet hangulatát, illetve burkolják egyfajta vizionális, apokaliptikus köntösbe a dalokat (The Veil). Érdekes kontrasztként jelenik meg a sok elektromos kütyü által megteremtett digitális hidegség, melyek dehumanizáló jellege mégis remekül egészíti ki az "emberbarát hegedű hangmintákat", és a hagyományosabb prog-os gitárszólókat (Where you are). Somapala remekül használja ki hangi adottságait, szinte fürdik a barátságos dallamokban, hallani, hogy menyire élvezhette a munkát- különösen megfigyelhető ez a Screen középlírájában és filmzenés dallamaiban, mely az Under the sun mellett talán a lemez legnagyobb slágere. Szerencsére az alkotók nem estek a Yargos hibájába: a tempó a dalok zömében élettől duzzadó, s jóllehet azért be-becsúszott szerintem egy-két kidolgozatlanabb refrén (You might have been Queen, So hard to be like good), a riffek sodró ereje elviszi a hátán ezeket a szerzeményeket is.
Legutóbbi hozzászólások