Manowar: Hell on Earth V.
írta Adamwarlock | 2009.12.13.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Bizony ötödik részhez ért a Manowar Hell On Earth sorozata. Nagy izgalommal bontottam ki a nejlon csomagolásból a szörnyalakkal díszített tartótokot, hogy feltárjam tartalmát, hiszen a Montmarte Caféban szereztem, ahol Eric Adams is tiszteletét tette. A széria különlegessége abban áll, hogy a dupla dvd keretében beutazhatjuk a világot az együttessel, és nemcsak a koncertekbe, de a közönség rajongásába és véleménynyilvánításukba is bepillantást kapunk. Made for the fans, by the fans... -Külcsín: Nos, ez lett szerintem az egyetlen bukott összetevője a kiadványnak, úgyhogy ezzel kezdem az elemzést. Legyünk túl a fekete levesen! A borítókép szerintem nagyon gagyi, még Manowarmércével is. A pikkelyes démon-haver cseppet sem sikerült rémisztőre, sőt egyáltalán nem is menő, csak simán béna. Nem tudom, hogy az alkotó hol tanult rajzolni, de nekem első órámon elmondták, hogy ha nincs ún. feszültség a képen, akkor nincs is kép. Ördögfajzat barátunk akármennyire is ordít torkaszakadtából, semmit nem vált ki belőlem. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a fekete dvd tartó mekkora egy esztétikai zsákutca. A kis füzetkében van pár cici ( és ez nem okoz benned feszültséget? - garael szerk.) meg lángok, de amúgy nem túl informatív. 5/10 -Tartalom: Égig csapó lángtenger, hatalmas vikinghajó, harcoló einherjarok hada és a Manowar dübörgő zenéje, tehát minden, amitől egy metalrajongónak tátva marad a szája. Az anyag végigköveti az együttes turnéját, és a világ legkülönbözőbb pontjairól kapunk tudósítást. A rajongók, mint midig fanatikusak és felettébb mókásak. Tetovált karok, zászlók, pólók, minden náluk van, hogy bizonyítsák hűségüket Odin fiai felé. Van, aki a barátnőjét is megosztaná velük (hajjaj...). Az együttesről mit is mondhatnánk? Nem hiszem, hogy bemutatásra szorulnak, hiszen híresen jók élőben. Sok Manowar dvd-t végignéztem már, és ha tehetek egyetlen pici megjegyzést, anélkül, hogy a rajongók megsziklázzanak, akkor meg kell említenem, hogy Eric Adams sokszor hullámzó teljesítményt nyújt (főleg a pár évvel ezelőtti felvételeken). A stúdióanyagok alapján nekem az a benyomásom, hogy jobb mint valaha, lásd Thunder in the Sky Ep, de élőben más a helyzet. A korral sajnos vele jár egy kis kopás az énekteljesítményben, ezt sok tisztes kort megélt frontembernél láthattuk, főleg az igazán magas és mély tartományokat éri el az erózió. Sokszor Ericből sem jötte elő a lemezeken hallott szint, a futamok végét elharapta, néhány mély verse-nél meg csak brummogott, mint egy barlangi medve a miocén korban. Érdekes és örvendetes, hogy ezen a kiadványon a dalok nagy részében kitűnően teljesít. Bár ahogy mondtam a szélsőséges hangsávokban előfordul egy kis bizonytalanság, de Mr. Adams erősen rágyúrt a középső tartományra. Ennyit róla egyelőre, ez csak észrevétel volt, még pontot sem vontam le miatta. Ami miatt nem mondanám tökéletesnek a kiadványt az a számok összeválogatása. Egy olyan rajongónak, mint én természetesen maga a földi Paradicsom, de aki most találkozik először a bandával, az erről a dupla dvdről nem fog megtudni szinte semmit a Manowar életművéről. Ez egy tematikus korong, amely néhány kivétellel csakis az együttes legfrissebb időszakát a Gods of War turnét és a Thunder int he Sky Ep-t dolgozza fel. Tehát nincs Power, nincs Battle Hymn, és Kings of Metal meg Black Wind, Fire and Steel is csak érintőlegesen. A hosszú műsor a végére kicsit túlságosan is epikussá válik, ami persze nem baj, csak ne lepődjünk meg, hogy a menő rock-koncert feeling hirtelen kámforrá válik, és átcsapunk egy Wagnerbe oltott viking mondavilágba (mondjuk néha kicsit gagyin). Összességében nagyon szórakoztató anyag, még a kissé sántikáló részekkel együtt is. Rajongóknak szerintem kötelező, hiszen a Manowar sztori újabb fejezetével bővíthetik gyűjteményünket. 8.5/10 -Hangzás/kép: A technikai részleg teljesen rendben van. A képminőség tökéletes, kamerakezelés is nagyszerű. A stereo hangzással vigyázzunk, valamivel gyengébb az 5.1 Surround-nál, néha berezonált a hangfal! 9/10 -Extrák: A kettes számú korong igazán méltó emlék és dokumentumtár, amely szerintem tökéletesen kielégíti a rajongók igényeit. Nem akarom elrontani senkinek a felfedezés örömét, mert tényleg kincset érő dolgokat kapunk (figyeljük meg, hogy mit mond Eric, melyik nyelven volt a legnehezebb elénekelni a Fathert...). A legjobb részek természetesen a rajongókat bemutató kis epizódok. Jó látni, hogy mennyire odáig meg vissza vannak a kedvencüktől, és ezt csak fokozza DeMaio-ék igazi odaadása a közönség felé (akik napokig vártak, hogy bejuthassanak egy koncertre, azokat Joey személyesen engedte be jóval kapunyitás előtt, és vendégelte meg őket kávéval és némi elemózsiával), így tényleg ,,megéri" rajongónak lenni, hiszen nem hálátlanok, mint nagyon sok első vonalbeli csapat, akik nagyjából tesznek az emberekre). 10/10
Legutóbbi hozzászólások