Nem játssza a rádió a rockzenekar dalait, avagy "kit sirattok, miért sirattok"...

Ma, amikor a magukat szent tehénnek képzelő rádiócsatornákat állí­tólag milliók temetik, amely adók az elmúlt 15 évben annyit nem tettek a rock vagy metál zenéért, mint az ablakommal az utca túloldalán szemben álló villanyoszlop, engedtessék meg egy a napokban történt, sajnos nem példátlan eset papí­rra (monitorra) vetése tanulságképpen... Egy megdöbbentő levélváltás jutott el szerkesztőségünkhöz, ami a Mobilmánia zenekar és az egyik rádió csatorna zenei szerkesztője között zajlott a héten. Előljáróban annyit szeretnék leszögezni, hogy az í­rások azért kerültek hozzánk, mert a zenekar a Hard Rock Magazinban tavaly megjelent lemezkritikára, majd az Év Magyar Zenekara cí­mre is hivatkozott, amikor úgy érezte, a csatorna időnként felvehetné műsorára a csapat dalait. Hogy teljes legyen a kép, azt is le szeretném szögezni, nem azért nem emlí­tem meg a rádió nevét (ami egyébként egy gyönyörű, Dunát átí­velő épí­tményről kapta a nevét), és annak zenei szerkesztőjét, mert félnék tőlük, de az is biztos, nem szeretnék sem magamnak, sem a magazinnak kellemetlen perceket szerezni egy tyúkperben, egy szinte teljesen jelentéktelen emberrel szemben, akinek szakmai felkészültségét minősí­tsék az általa leí­rtak. A történet rövid és egyszerű, a Mobilmánia zenekar több ezer album eladása után, és egy nagysikerű országos turnéval a háta mögött, amit több tí­z vagy százezren láttak összesen, megkereste a rádió csatornát, hogy időnként tűzze műsorára a csapat dalait. (Zárójelben; a történtek bármelyik hasonló csapattal megeshetek volna) A válasz teljesen egyértelmű és elutasí­tó volt, de ha ez egy mondatban történt volna, talán ez a cikk sem születik meg, hiszen hasonló esetek százával történnek kis hazánkban. Az ellentmondás már a levél elején olvasható: "A zenei arculatot igyekeztünk úgy kialakí­tani, hogy azzal megszólí­tsuk azokat a városi fiatalokat, akik nem a Danubius, Sláger, Juventus agyonjátszott dalaira vágynak..." Dicséretes, bár jómagam nem hinném, hogy tudom, mit szeretnek a "városi fiatalok", és kik azok a "városi fiatalok"? Hozzáteszem, a levélben tovább fokozza a különböző korosztályi, és műfajbeli különbségeket, de ezen okfejtést most mellőzném idézni, mert annyira alagútban van, amit nem is érdemes publikálni. És akkor lássuk az elutasí­tás fő okát: "A Mobilmánia, bár idehaza mindenki által ismert és elismert tagokból áll, de speciális helyzetéből fakadóan (ex-Mobilosokként Mobil dalokat játszotok), mégiscsak egy elsőlemezes banda. Az első lemezzel pedig (anélkül, hogy minősí­teném) egy klasszikusan old-school anyaggal jöttetek ki, ami egyértelműen a régebbi rajongókat célozta meg, viszont fonák módon nem válhattak korszakos slágerekké a debüt anyagon lévő dalok, tehát az általunk használt magyar felvételek között sem lett volna indokolt eszerint az elgondolás szerint használnom." Vagyis egyetlen elsőlemezes banda sem alkothat maradandót, mert azt majd az idő dönti el, hogy sláger-e a dal vagy sem. Csak egy költői kérdés; hogy a bánatba lehet sláger egy dal, ha nem jut el a közönséghez? Nem játszom, mert nem sláger, nem lehet sláger, mert nem játszom! No, itt a kör be is zárult volna, de mégsem: "Három friss és konkrét példát hadd emlí­tsek: A 25 éves Ossian, a 30 éves Karthago és a 30. lemezzel előrukkoló Edda is a vendégünk volt, de ez nem jelenti azt, hogy új dalaik automatikusan szelektorba kerülnek..." Újabb ellentmondás. Tehát egy harminc éves zenekar, harminc lemezzel a háta mögött, ma már nem tud slágert alkotni. Persze lényegében teljesen meddő az okfejtésem a következő idézettel szemben, ami közvetlen ezután jön: "Igaz, hogy vannak "hammondmentesebb" dalok is a lemezen, de nem éreztem többszöri hallgatás után sem, hogy azt a szerepet be tudná tölteni egy-egy MobilMánia dal, amit betölt manapság újdonságként Hrutka Robi, a Belmondo, a Kaukázus, régebbi előadók közül pedig akár az új Karthago, Edda vagy éppen a P.Mobil, akik mertek nagyot, váratlant húzni, innovatí­van gondolkodni, átértelmezni megszokottá vált szövegvilágot vagy hangszerelést." És itt fogyott el a gondolatom. Ez az okfejtés oly magaslatokba szárnyal, amit én, mint perifériára szorult hammond- és rockzenét imádó kis rockzenei firkász, már nem érhetek fel. Nos Barátaim, itt tartunk és mondom még egyszer, valószí­nű csak egy csepp a tengerből, ami szétterül most előttünk. A Pont FM rádió indulásáig, a létezése alatt, de a megszűnése után sem voltak illúzióim, és remélem, a Kedves Olvasóknak sincsenek. A hazánkban fogható rádiók nagy többségét egy alternatí­v zenei csoport, a tuci-tuci-nak nevezett elektronikus zene hí­vei és a politikai pártok szócsövei alkotják. Ebbe nem fér bele a rock és a metál zene, még akkor sem, ha emberek millió járnak koncertekre és veszik a lemezeket. Ebből a szempontból azt gondolom számunkra teljesen mindegy, hogy Slágernek, vagy Neonak, Danubiusnak, vagy mit tudom én, minek hí­vják. Emberek; "kit sirattok, miért sirattok" ??? Szakáts Tibor