Lita Ford - Wicked Wonderland

írta MMarton88 | 2009.11.11.

Megjelenés: 2009

Kiadó: JLRG Entertainment

Weblap: http://litaxx.tv/lita/

Stílus: indusztriális metal (hivatalosan: hard rock)

Származás: U.S.A.

Dalcímek

Értékelés

Az egyszeri rocker benéz egyik kedvenc helyére, a lemezboltba. Ráérősen odaballag a rockzenei pulthoz, s elkezdi tallózgatni a kí­nálatot. "Nézzük csak milyen csemegék is, akadnak itt... hmm mi ez? Csak nem az új Lita Ford? Hogy is volt az a régi sláger, If I Close My Eyes Forever..., meg volt az a feszes rock'n roll, a Larger Than Life... Hú és még most is de jól tartja magát a csajszi, ez a fenék mindig is világbajnok volt. Benne aztán tuti nem csalódok, viszem is a kasszához..." Ha létezik isteni igazságszolgáltatás, akkor ez az a pillanat, amikor villám csap a CD-be, tűz üt ki a lemezboltban, vagy terroristák törnek be, és véletlenül szétlövik a hanghordozót. Ugyanis, ha felteszed nekem a kérdést: "Marci, jó ez az új Lita lemez?", a válaszom csakis egy orbitális erejű "NEM" lehet! Nem, nem jó, sőt nagyon rossz! Épp ezért hősünk kalandjai nem is a kasszánál folytatódnak, inkább bölcsen és megfontoltan meghallgatja az albumot vásárlás előtt. "Hmm, nem sok az a tizenöt szám? Első látásra annak tűnik, de hát, ha a muzsika remek, akkor minél többet kapunk belőle, annál jobb. Dr. Feelgoodos kezdés, de hé, várjunk csak egy pillanatot! Itt valami tévedés lesz. Ez nem Lita Ford. Mi is annak a csapatnak a neve, amit pár éve annyira hallgatott a gyerek? Igen, ez valami félreértés, hisz ez nem lehet más, mint egy Guano Apes CD. Vagy mégsem? Nem, a szövegek stimmelnek... Te jó ég! Mi ez a rengeteg elektronika a dalokban. Ez az effekt-tenger? Alig hallok egy tiszta hangot, és hol van a klasszikus hard rock zene? Hiszen ez modern metal! És nem úgy modern, mint mondjuk az utóbbi Winger, hanem stí­lusára..., komolyan mondom, ez nu-metal!" Jó, igen itt a reunion hullám és a borí­tó alapján Lita pénztárcája is elkezdett apadozni a rengeteg szépészeti beavatkozásnak hála, úgyhogy megpróbált visszatérni. Na de ezzel? Persze, a régi nagyok nem okvetlenül abban a stí­lusban folytatják a muzsikálást, mint hajdanán, de azért alapvetően Europeék, Hardlineék, vagy a D2 hard rockot játszik most is. De Lita? Finoman szólva is túlzásba sikerült vinnie a kí­sérletezést. Ahogy csendülnek fel egymás után a tételek, bizony jó volt az első megérzésem: sok a tizenöt dal. Szinte mindegyik ugyanolyan! Talán kivételt képez egy-két olyan szerzemény, amelyik alapjaiban is már az elektronikára épül, most is épp az Inside pörög, hát Nobel dí­jat adok annak, aki bebizonyí­tja nekem, hogy ennek a dalnak van bármi köze is a hard rockhoz. Vagy az Indulgenak. De a Scream indí­tó másodperceitől is felfordul egy egészséges hard rock rajongónak a gyomra. Mi ez a disco-dob? Borzalom! Több számban érzem úgy, hogy "vendégvokalizál" R2D2 a Star Warsból, de gyaní­tom, hogy sikerült találni egy régi Commodore 64-est is, amelyik folyamatosan megpróbálja bizonyí­tani, hogy van olyan jó hangszer, mint egy gitár. Hát... Persze, ha sokat hallgatja valaki a lemezt, előbb-utóbb biztos hozzászokik ehhez a stí­lushoz, meg hangzásvilághoz, de ezen túl is ezer sebből vérzik a Wicked Wonderland! Gyengék a dalok. Ötlettelenek, sablonosak, unalmasak, semmilyenek. Ott a Patrotic SOB, melyben gitárszóló gyanánt felcsendül az amerikai himnusz, na de annyira rettenetesen gagyi, hatásvadász és olcsó módon, hogy komolyan mondom, már én szégyellem magam miatta. Nincsenek elég fogós refrének, sőt! Ha már megemlí­tettem a Guano Apest, nekik legalább a Lord Of The Boards, vagy az Open Your Eyes tételei akkor is a füledben ragadnak, ha amúgy ki nem állhatod őket. Litáéi ezzel szemben még a szürkeség mocsarából sem tudnak előmászni, mindegyik egy-egy elektronikus, széteffektezett, ötlettelen csapás a hallójáratoknak. Lehet, hogy megártott a leányzónak a Bumblefoottal közös kooperáció? Vannak jobb pillanatok egy-egy dögösebb, hard-rockosabb rész, de legjobb esetben sem teszik ki ezek a (másod)percek a játékidő 20%-át. Jaj és, hogy a szövegek se maradjanak ki, Lita nem hazudtolja meg önmagát. Duzzadnak a sorok a szexualitástól és az erotikától, kár, hogy egy 51 éves, házas asszonytól, aki léptem nyomon azt hangoztatja, hogy micsoda jó kis családja van és, hogy ő mennyire nagyszerű anya, finoman szólva is nevetséges és hiteltelen ez az egész. "Azt hiszem, hogy a pénztár helyett inkább visszaviszem ezt az albumot a polcra, s ha már az L betűnél jártam, inkább az új Lynyrd Skynyrdel teszek egy próbát."

Pontszám: 3