Mark Knopfler: Get Lucky
írta Adamwarlock | 2009.10.30.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Sokak számára egy-egy Mark Knopfler lemez megváltást és megnyugvást jelent a világ zenei forgatagában. Mi tagadás a magyar származású angol zenész neve védjeggyé és a kitűnő minőség biztosítékává vált az évek során, köszönhetően páratlan zeneírói és gitáros tehetségének. Játéka ezer közül is felismerhető, teljesen egyedi, képes a hallgatóság legbelsőbb érzelem- és lelkivilágát betölteni, annak legrejtettebb zugait megmozdítani. Nekem volt szerencsém tavaly tavasszal látni a gitárhőst élőben. A zsúfolásig telt Sportaréna közönsége (hangsúlyozom, szégyen és gyalázat, hogy a 2006-os Eric Clapton koncert nem vonzotta így a jónépet) néhol csak néma ámulattal figyelte azt a virtuozitást és precíz tökéletességet, amelyet hangszerének e varázslója hozott létre a piros Fender Stratocasteren. Már a Dire Straits lemezeken is érezhető volt, hogy Mark-nak nem csak a zseniális rock n' roll riffek és teljesen egyedi elektromos gitárszólók megírásához, hanem a lírai, lassabb darabok komponálásához is óriási tehetsége van. Mint azt a történelem mutatja, ez az a zenei vonal, amely őt leginkább vonzza. 1995-ben ugyanis a több millió rajongó legnagyobb megdöbbenésére és csalódottságára, az akkori világ talán legnépszerűbb együttese feloszlott. Mark arra hivatkozott, hogy elege lett a menedzserek és lemezkiadók áskálódásaiból (ezen okból egy egész koncertsorozatot néhány megtartott buli után le is mondott, épp a magyarországi állomás előtt), és úgy döntött, hogy feladja az idegtépő turnézást. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a világ egyik legnagyobb sikert elérő együtteséről beszélünk. Több, mint 120 millió eladott album 247 állomásos turné, négy Grammy díj, csak, hogy pár adatot említsek. Ezek a számok azért fontosak, hogy láthassuk Mark Knopfler hitelességét. Ő egy ennyire sikeres vállalkozásnak fordított hátat csak azért, hogy szándéka szerint kiteljesedjen a szólókarrierjében, és beintsen a fiskális alapon működő zeneiparnak: Ő bizony nem áll be a sorba semmi pénzért sem! A másik oldal viszont negatívabb töltetű: a Led Zeppelinen kívül talán nincs is még egy olyan együttes, amelynek újraegyesülése nagyobb hisztériát és népünnepélyeket váltana ki, mint a Dire Straitsé. Ennyit a múltról! Nézzük meg, hogy mi Mark Knopfler jelene! Bár csinált ő a régi együttesének zenei világához nagyon közel álló lemezt is (Sailing To Philladelphia), de Knopfler albumok zenéje homlokegyenest más, mint amit anno a Dire Straits képviselt. Gitárhősünk visszavett a rockból, és az így keletkezett űrt az angolszász folk, a blues és a country műfaji elemeivel töltötte meg. A Get Lucky pedig egy tipikusan ezt a muzsikát képviselő album. A fent említett műfajok mindegyikéből kapunk egy csipetnyit lassú, nyugtató zene formájában. Legjobban a Bob Dylan, Chet Atkins hatások érvényesülnek a témák megválasztásában. A gitárjáték maradt a zseniális, a hallgatóság érzelemvilágának legmélyebb húrjait megpendítő és azokon elidőző zenei kuriózum. A korongon szereplő dalok egytől egyig egy varázslatos világba repítenek el minket, ahol a Mark jól ismert, az évek során teljesen egyedire és tökéletesre csiszolt játéka jelenik meg kísérőnkként mint Vergilius, anno az Isteni Színjátékban. Az album komplex és nagyon mély zenei élményt nyújt. Talán a country elemek lettek a leginkább dominánsak rajta, de Knopfler nem a pisztolyhősök és banditák, hanem a bányászok, tengerészek és aranyásók Amerikájának hangulatát ábrázolja zenéjével. Ebben persze nem merül ki a lemez, nem maradhat el egy (persze knopfleri mércével) dögös blues a You Can't Beat The House képében. A régi banda, a Dire Straits hangulatát kelti a Cleaning My Gun, amely akár a Brothers In Arms-ra vagy az On Every Street-re is ráférhetett volna. Persze ez a vonal nem marad ennyiben, hiszen a régi együttes összes számát ő írta, és egy ekkora életmű egyértelmű nyomot hagy az összes számon, amit Mark megírt (ráadásul az albumon játszó zenészek közül Guy Fletcher és Danny Cummings volt Dire Straits tagok). Az összetettséget erősítik a folk dallamok, melyeket a legkülönfélébb húros hangszerek, hegedűk, sípok, fúvós hangszerek és zongora szolgáltatnak. Ez az album a várt hatást egészben meghallgatásakor éri el, komplexitása és magával ragadó hangulata így csúcsosodik ki a leginkább. Összességében egy nagyon egyben lévő, érett zenei élményt nyújt a Get Lucky. Elsőre bevallom úgy álltam hozzá, hogy még egy szokásos knopfleres relax album fogok hallani, ami igaz is, és féltem, hogy elunom magam rajta, de negatív érzéseim a lemez harmadik meghallgatása után teljesen elszálltak. Ez is bizonyítja, hogy egy ekkora zseni muzsikájának mekkora ereje van. Ellenben hallgatásakor eszünkbe sem jusson hatalmas slágereket várni, mint a Dire Strait korszakban. Ezeknek a daloknak egészen egyszerűen más a céljuk.
Legutóbbi hozzászólások