Karthago: Időtörés

írta garael | 2009.10.23.

Megjelenés: 2009

 

 

Kiadó: EMI

Weblap: www.karthagoband.com

Stílus: hard rock

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Gidófalvy Attila - billentyük, gitár, ének, Kiss Zoltán Zéro - basszusgitár, ének, Szigeti Ferenc - zenekarvezető, szólógitár, ének, Kocsándi Miklós - dob, gitár, ének Takáts Tamás - ének, szájharmonika,dobok,
Dalcímek
1. Ha neked kevés 2. Kevés a szó 3. Zúg az élet 4. Egy nap az élet 5. A sorsodtól ne félj 6. Ne aludj el, ha... 7. Élek 8. Az első éjszakám 9. Harminc év után 10. Isten késik 11. Időtörés 12. Szálljunk az égre 13. Kis testi sértés 14. Veszélyes játék 15. Harminc év után
Értékelés

Tudom, nem illene ilyen közismert, és kissé elcsépelt szólammal kezdeni, de elég nehéz megkerülni a "30 éve játszunk ugyanabban a felállásban" szlogent, ha az ember a Karthago ról akar í­rni, jóllehet két, a világ nyugati felén minden bizonnyal az egekig felfuttatott sláger gondoskodott arról, hogy az együttes nevét az egyszeri háziasszony se keverje össze Hannibál kedvenc városával. A Requiem, és az Apáink útján a magyar rocktörténet részei lettek, ez vitathatatlan: a banda a magyar környezetben unikumnak számí­tó, west coast irányultságú muzsikájának slágerlenyomatai. Jellemzően egy-egy ilyen kiugró siker hajlamos a csapatok nagy részét a könnyedebb, hatásvadász melódiák útjára terelni, a Karthago zenéjének azonban minden egyes elemében ott volt az a potenciál, mely a jó értelemben vett populáris jelleget hordozta magában - éppen ezért nem volt szükségük soha lekanyarodni az elefántok által kitaposott ösvényről. Nincs ez másképp a mostani lemezen sem, ámbár a gitárok és a riffek talán egy kicsivel hangsúlyosabban vannak jelen, mint amit korábban megszokhattunk - de ez metallal cizellált fülünknek abszolút nem sértő-sőt! A tradicionális, ám karcos riffek hallatán nekem egyből a modern Krokus ugrott be, ahol az AC/DC, ZZ TOP blues alapúsága hard rock dallamokkal, és heavy metal megszólalással teremt különleges világot. A csapat erőssége, a dramaturgia most is működik, a dalok a szokásos igényességgel épí­tkezve hegyezik ki a többszólamú vokálokkal megspékelt refréneket, melyek hatására olyan himnuszok keletkeztek, mint az újkori Karthago a szigort és a dallamosságot talán legjobban vegyí­tő szerzeménye, az Élek...., vagy a Ne aludj, ha a rock'n' roll szól. A lemez persze nem a sprintbajnokságra készült, az albumot uraló dögös középtempó azonban még inkább kihangsúlyozza a csapat fémesebb oldalát, végre tényleg hallani az elefántdübörgést, a Veszélyes játék kezdőriffje bármely power alapú metalbrigádnak becsületére válna A szövegek egyrészt az elmúlt 30 év visszatekintéseként alkotnak keretet, másrészt újból megfogalmazzák az együttes ars poetica-ját, zenéhez fűződő attitűdjét, szerencsésen elkerülve a mostanában jellemző fekete-fehér moralizálást. A lemez abszolúte méltó társa a korábbi Karthago műveknek, sőt, bátran kijelenthetem, hogy egyetlen momentumtól eltekintve az egyik legerősebb pontja a csapat diszkográfiájának: ez a momentum pedig Takáts Tamás hangja. Lehet itt szépí­tgetni, hogy karcosabb lett, meg férfiasabb, de a tény akkor is tény marad, az énekes produktuma árnyéka önmagának Főleg a felső regiszterekben érzem azt az erőlködést, melyet talán el kellett volna kerülni, s melyet egy ilyen profi énekes minden bizonnyal el is tud kerülni.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások