Rövid (és komoly) interjú a Halor zenekarral

Vazze, ezt mindet át kell úsznunk?

A szombathelyi Halor zenekar nem kispályások gyülekezete. A komolyan, és megfelelő rövidséggel induló interjú eposzi méreteket öltött, és hát a komolysággal is adódtak némi problémák a beszélgetés folyamán……

HRM: Az interjú apropóját egy különleges Running Wild feldolgozás album egyik tétele adja. Zenéteket ismerve, nem kell Sherlock Holmes-nak lenni, hogy megfejthessük a Halor és a lemez kapcsolódási pontját, de szeretném, ha Magyarország legnagyobb heavy metal énekesét (205 cm) a sorai közt tudó banda leplezné le a „bűntettet”.

Péter bá’ genetikai kísérlete rosszul sikerült az orrgyűrűs malaccal…

Áki: Először is szeretném köszönteni a hardrock.hu olvasóit! Köszönöm ezt az igen megtisztelő kitüntetést!!!
A történet még tavaly indult, amikor leszerződtünk egy pici német kiadóhoz a Rock It Up Records-hoz, amely egész Európában terjeszti a lemezünket. Ők hívták fel a figyelmünket, hogy készül egy Running Wild tribute lemez és ennek érdekében vegyük fel a kapcsolatot a Running Wild zenekarral. Ez meg is történt, küldtünk nekik promo anyagot, linket a koncertvideóinkhoz, klipjeinkhez. Megtetszett nekik a zenénk és rábólintottak, hogy nyomjunk mi is egy kalózkodást a ReUnation lemezre!!!
Külön jó dolog, hogy eredetileg úgy lett volna a duplalemez, hogy az első CD-n a Running Wild utolsó négy albumáról lettek volna nóták, a másodikon pedig a „klasszikus” albumok dalai... minket az a megtiszteltetés ért, hogy a régebbi albumokról választhattunk kedvünkre... ekkor kötöttünk ki a Little Big Horn-nál.

HRM: Hogyan kerültetek a képbe az olyan mára már elismert nevek mellett, mint Powerwolf, a Burnoing Point, vagy a Chinchilla?

Áki: Hát igen, ez számunkra is hihetetlenül nagy érzés... még most sem hisszük el... talán majd akkor, amikor október-november környékén a release party után másnaposan felébredünk azzal az emlékkel, hogy ezekkel a zenekarokkal és Rolf bácsival is koccintottunk!

HRM: Történt valamiféle különleges rákészülés a számra (mondjuk a beleélés miatt kalózruhába öltözés – nincs röhögés! -, vagy egy üveg gin felhörpölése valami lepukkant csehóban? Falábra már gondolni sem merek, mert az már a beleélés magasiskolája lenne).

Áki: Én sokat jártam Hamburgban az utóbbi időben, hogy magamba szívjam az egész RW életérzést... ez úgy érzem sikerült is... most azon töröm a fejem, hogy veszek egy két árbocos hajót és a Gyöngyös patakban fogok hajókázni kedvemre.

Mély torok OKJ 5.4-es tanfolyam Hamburgban….

Mennyi teát kell meginni egy Jakuza-gyűlésen…

Amúgy az az érdekessége a mi általunk rögzített Little Big Horn-nak, hogy ugyanúgy, mint annak idején a Running Wild tette a Blazon Stone albumnál (és a Little Big Horn nótánál is), a stúdióba mi is meginvitáltuk a rajongóinkat egy közös éneklésre... tehát a sakálvokált egy iszonyat rockerhad süvölti.

HRM: Mit szóltatok egyébként a Running Wild feloszlatásához? Voltatok a búcsúkoncerten?

Áki: Természetesen sajnáljuk az egészet, de senki nem várhatja el egy embertől, hogy élete végéig lelkesedjen ugyanazért a dologért, ugyanazért a zenéért, zenekarért. A Running Wild a 70-es évektől létezett, Rolf majd’ negyven évig hajtotta a zenekart és szerintem egy kicsit belefásult. Most van más zenekara, más kihívások várnak rá, amik újabb erőt adnak neki. Sajna nem voltunk a búcsúkoncerten, de videót és hanganyagot már hallottam és igazán sajnálom, hogy nem lehettem ott, remélem, hogy lesz még valamikor visszatérés és akkor természetesen ott lesz a helyünk az első sorban.
Amúgy meg elképzelhető, hogy a Halor zenekarra és az egész ReUnation albumra nagyobb figyelem összpontosul, pont amiatt, mert a feloszlás, búcsúkoncert miatt a Running Wild név sokkal jobban fel lett kapva az elmúlt hónapokban, mint mondjuk 1-2 évvel ezelőtt... mindez majd kiderül, miután megjelent a lemez...

HRM: A válogatás lemezen szereplő Powerwolf lemezét hallottátok már? Nagy jófajta, modern RW metalt rejt.

Áki: Az új albumukról egy nótát hallottam, az tényleg nagyon ütős, és rettenetesen jól szól!!!

HRM: A legutolsó lemez óta készültek már új dalok? Mikor számíthatunk az új Halor korongra?

Áki: Természetesen gyúrjuk az új nótákat... a lelkes Halor koncertre járó rockerek már hallhattak tőlünk 4 vadonatúj szerzeményt. Az albumot szerettük volna még idén összehozni, de nagyon úgy néz ki a dolog, hogy átcsúszik jövőre.

HRM: Úgy tudom, készítettetek egy szimfonikus darabot is a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarral, the Victory címmel ( mi mással?). Lemezre nem fog kerülni ez a tétel?

Áki: Ez egy mini project volt, melyet Mohl Gergő csellóművésszel készítettünk, egyelőre nem tervezünk újabb hasonló project-et, most minden energiánkkal az új Halor nótákra szeretnénk összpontosítani.

HRM: Korábban együtt turnéztatok az Ossiannal. Tartjátok még a kapcsolatot?

Áki: Régen találkoztunk velük, de amikor összefutunk egy-egy közös koncerten, vagy fesztiválon, akkor természetesen beszélgetünk egy sort, meg egy sört.

HRM: Érték mostanában új hatások a csapatot, amely befolyásolta a zenei világotokat? Kik most az aktuális kedvencek?

Áki: Nálam mindig előkerülnek régi-új kedvencek... most agyig hallgatom a Helloween összes Andi Deris féle albumát... nálam most ők a favorit... az új albumuk rettenetesen nagyot ütött belém... ebben a pillanatban a Rabbit Don’t Come Easy albumukat hallgatom.
Amúgy szerintem az új nótáinkra leginkább a skandináv melodikus death zenekarok vannak hatással... mostanában sok In Flames-et, Dark Tranquility-t hallgatok, szóval az iszonyat tempók, esetenként hörgés-károgás sem elképzelhetetlen az új Halor albumon...
Az idei nyáron volt szerencsénk a Dark Tranquility-vel egy színpadon nyomni egy osztrák metal feszten, rettenetesen nagy élmény volt!!!

Az én gityómon több húr van…

HRM: Hogyan tudtok megküzdeni hazánkban a „vidéki banda” státusszal, egy olyan, szinte undergroundnak számító stílusban, mint a heavy metal?

Áki: Természetesen sokkal nehezebb, mint egy fővárosi bandának, de ezzel soha nem akartunk és akarunk foglalkozni... sőt: idén végre sikerült elérnünk, hogy többet koncertezzünk külföldön, mint Magyarországon... többször voltunk Ausztriában és Olaszországban is, valamint idén még megyünk Csehországba, valamint még egyszer-kétszer Ausztriába.
Szerveződik egy mini turné az év vége felé, valamint a jövő év elején az olasz Overtures zenekarral. Velük nagyon jó, baráti kapcsolatban vagyunk és egymást segítve próbálunk előbbre jutni a metal létrán.

HRM:Rengeteget koncerteztetek, megosztanátok-e az olvasókkal valami érdekesebb koncertsztorit? (Az sem baj, ha 18 éven felülieknek szól)

Béla: Erre a kérdésre talán nekem kellene válaszolnom, mert én vagyok a legártatlanabb srác a bandában. Persze ezek a tulajdonságok a zenekar többi tagjaira nem mondhatók el. Volt már olyan is hogy egy átmulatott vonyarcvashegyi buli után a zenekar egyik tagja (nem mondok neveket) találkozott egy csinos hölggyel, és másnap el is mentek a szombathelyi Berzsenyi Dániel könyvtárba, és ott különböző szépirodalmakat olvastak. Sőt ezek után el mertek menni, megenni egy lúdláb tortát a közeli Kismackó cukrászdába egy koffeinmentes fekete kíséretében. Nem is tudom, meddig bírom ezt a fertőt a zenekarban. Na, a viccet félre téve, ilyen nem történt soha, nem is vetemednék ilyesmire! Persze nekem minden koncert egy külön élmény volt: amikor Paksi Endre reggeli tornával ébresztett minket Miskolcon,

A Laokoon csoport egyik tagja önállósította magát….

és másnaposan a Barlangfürdőben riogattuk a nyugdíjas bérlettel rendelkezőket, mikor Kassára levezettem, és 8 perces pihenő után indultunk haza. A kocsinkról kiderült. hogy utánfutóval csak 80km/h-val lehet menni, mert a fölött felforr a víz, így nyár derekán csutkafűtéssel, letekert ablak mellett mindenki derékig kihajolva száguldottunk az autópályán. Hazafelé természetesen elromlott az utánfutó világítása, féklámpája, és elakadásjelzővel jöttünk haza a sötétben. A hab a tortán az volt, hogy a zenekar enyhe alkoholos szájillattal szurkolt, hogy „Béla, nyugi, hazaérünk”, miközben az autó motorja olyan hangokat hallatott, mint egy rossz szenes kályha. Na és a brémai koncert, ahová repülővel mehettünk, és bérelt hangszereket kaptunk, furikázni egy fekete „E” osztályú Merci állt rendelkezésünkre, amiről először azt gondoltuk, hogy ez az autónak valami tűzvédelmi besorolása.

Nem a miénk az autó, csak a kép kedvéért álltunk mellé

Aztán kiderült, hogy az indexburáját is csak a bontóban tudtuk volna megvásárolni hitelre. Miután nagyon meg voltunk csúszva a repülő indulása miatt, már Hamburgban megkértünk valakit, hogy vigye már vissza az autót a kölcsönzőbe. Szerintünk vissza is vihette, mert azóta nem hallottunk a kocsiról.

Na, gyenge azért a Kaposvár-Pécs bentlakásos koncert sem volt, amikor a buli után hajnali ötig bangeroltunk a vurlicer előtt a Morpheus és Wisdom zenekarok nagy megrökönyödésére. Nem tudták, hogy kisiparban is lehet űzni ezt a sportot. Na, gyorsan taxiba is szálltunk, és utaztunk 20 métert a kaposvári mozi és a vasutas szállás között.

A MÁV a prémiumok kifizetése után olcsóbb munkaerőt kénytelen toborozni

Talán több ezer forintot is fizethetem a taxira, mert másnap egy vasam sem maradt. (Bár lehet, hogy már rég elittam és nem is én fizettem). További italozásaimat dr. Ádám szponzorálta. A legnagyobb sztárok és a Halor között itt az a különbség, hogy nem mi vertük szét a szállodát, hanem bő fél óra alvás után minket vert partvissal ki a takarító néni a MÁV szállásról, hogy takarodjatok innen büdös kölykök. Miközben a takarító néni izgágán hadovált a takarítóeszközeivel, dr. Ádám ébredezni kezdett. Hozzá kell tennem, hogy mi az első emeleti lakosztályban voltunk, a toalett pedig a földszinten, ezért dr. Ádám egy közétkeztetési üvegkancsóba végezte az éjjel kisdolgát, és megindult vele kifelé. Én amikor azt a Tokai Furmint színűt megláttam egyből rá is kérdeztem: „van borod?”

Newton is ilyen képet vághatott, mikor ráesett az alma…

Mondanom sem kell, hogy azóta ez szállóige lett a zenekarban. Nem volt mit tenni, fogmosás nélkül indultunk tovább Pécsre. Útközben megálltunk az orfűi tónál, hogy elvégezzük a tisztálkodási teendőket. Itt hozzáteszem: a habtestek fürdőzése és bármelyik koncert eseménye nyomon követhető a zenekar weboldalán.
http://www.halormetal.hu/letoltesek/letoltesek.html

A mocsári szörny felbukkant, én meg majdnem elvesztettem a fejem

Amíg Pécsre nem értünk, kétfajta italt fogyasztottunk a kocsmákban. Az egyiket szomjúság, a másodikat pedig józanság ellen. Tudni kell, hogy mi józanul azért eléggé harapunk egymásra. Miután újra megfelelő a level, mindig megbocsájtunk egymásnak. Mi a bandában onnan tudjuk, hogy erős buli lesz az adott helyszínen, ha valakinek előtte nagyon kell fosnia. Mivel Pécsen mind a négyen egymást váltottuk a Művelődési ház vécéjében, lekaszaboltuk az embereket a színpad előtt egy kommersz vodka kíséretében. Erre maradt keret….

Ha már a fürdőzésnél tartunk nem ez volt az első és utolsó Halor pancsi. A Rómeó táborban is buli után a színpadról ugrottunk fejest a medencébe. Két napig csak matán feküdtünk a fűben és szólt a metal.

A kanadai favágók öt sört kérnek

A második Rómeó táborban meg majdnem meggyilkoltam a Gyuszi gitárosunkat, aki egy csinos kis hölggyel négylevelűt kerestek az autó mögött a fűben. Én vad tolatásba kezdtem, és miután a tolatólámpa kigyulladt, úgy reppentek fel a kocsi mögül, mint fácánok az őszi vadászatkor a bokorból. Gyuszika sajnos már nincs velünk, de nem azért, mert kinyírtam, hanem elköltözött Angliába. Szerintem ő most rendezett, normális életet kezdett. A zenekarba Sárközi Ádám került, aki nagyon ügyes és fiatal, csak 19 éves. Igyekszünk megóvni mindenféle negatív hatástól. Mostanában ezért nem tudunk minden bulit elvállalni, mert neki már hamar aludni kell menni a Macival és néha igazolást is kell szerezni a sulinak... De
szerintem nem kell sokat várni és hasonló szaftos történeteket tudunk mesélni majd róla is.

Vak zenészek egyesülete, és az idegenvezető

A sztorizást itt nem is folytatom, mert talán a weboldalnak nincs is annyi tárhelye, hogy a rengeteg koncertet, élményt leírjam. Nézzétek meg a képeket a Weboldalunkon. Majd pár év múlva talán megjelentetek egy könyvet…

HRM: Köszönöm az interjút, a rockerek nevében kívánunk további sikeres zenei – és írói - pályát !

Garael