Rövid (és komoly) interjú a Halor zenekarral

Vazze, ezt mindet át kell úsznunk? A szombathelyi Halor zenekar nem kispályások gyülekezete. A komolyan, és megfelelő rövidséggel induló interjú eposzi méreteket öltött, és hát a komolysággal is adódtak némi problémák a beszélgetés folyamán...... HRM: Az interjú apropóját egy különleges Running Wild feldolgozás album egyik tétele adja. Zenéteket ismerve, nem kell Sherlock Holmes-nak lenni, hogy megfejthessük a Halor és a lemez kapcsolódási pontját, de szeretném, ha Magyarország legnagyobb heavy metal énekesét (205 cm) a sorai közt tudó banda leplezné le a "bűntettet". Péter bá' genetikai kí­sérlete rosszul sikerült az orrgyűrűs malaccal... Áki: Először is szeretném köszönteni a hardrock.hu olvasóit! Köszönöm ezt az igen megtisztelő kitüntetést!!! A történet még tavaly indult, amikor leszerződtünk egy pici német kiadóhoz a Rock It Up Records-hoz, amely egész Európában terjeszti a lemezünket. Ők hí­vták fel a figyelmünket, hogy készül egy Running Wild tribute lemez és ennek érdekében vegyük fel a kapcsolatot a Running Wild zenekarral. Ez meg is történt, küldtünk nekik promo anyagot, linket a koncertvideóinkhoz, klipjeinkhez. Megtetszett nekik a zenénk és rábólintottak, hogy nyomjunk mi is egy kalózkodást a ReUnation lemezre!!! Külön jó dolog, hogy eredetileg úgy lett volna a duplalemez, hogy az első CD-n a Running Wild utolsó négy albumáról lettek volna nóták, a másodikon pedig a "klasszikus" albumok dalai... minket az a megtiszteltetés ért, hogy a régebbi albumokról választhattunk kedvünkre... ekkor kötöttünk ki a Little Big Horn-nál. HRM: Hogyan kerültetek a képbe az olyan mára már elismert nevek mellett, mint Powerwolf, a Burnoing Point, vagy a Chinchilla? Áki: Hát igen, ez számunkra is hihetetlenül nagy érzés... még most sem hisszük el... talán majd akkor, amikor október-november környékén a release party után másnaposan felébredünk azzal az emlékkel, hogy ezekkel a zenekarokkal és Rolf bácsival is koccintottunk! HRM: Történt valamiféle különleges rákészülés a számra (mondjuk a beleélés miatt kalózruhába öltözés - nincs röhögés! -, vagy egy üveg gin felhörpölése valami lepukkant csehóban? Falábra már gondolni sem merek, mert az már a beleélés magasiskolája lenne). Áki: Én sokat jártam Hamburgban az utóbbi időben, hogy magamba szí­vjam az egész RW életérzést... ez úgy érzem sikerült is... most azon töröm a fejem, hogy veszek egy két árbocos hajót és a Gyöngyös patakban fogok hajókázni kedvemre. Mély torok OKJ 5.4-es tanfolyam Hamburgban.... Mennyi teát kell meginni egy Jakuza-gyűlésen... Amúgy az az érdekessége a mi általunk rögzí­tett Little Big Horn-nak, hogy ugyanúgy, mint annak idején a Running Wild tette a Blazon Stone albumnál (és a Little Big Horn nótánál is), a stúdióba mi is meginvitáltuk a rajongóinkat egy közös éneklésre... tehát a sakálvokált egy iszonyat rockerhad süvölti. HRM: Mit szóltatok egyébként a Running Wild feloszlatásához? Voltatok a búcsúkoncerten? Áki: Természetesen sajnáljuk az egészet, de senki nem várhatja el egy embertől, hogy élete végéig lelkesedjen ugyanazért a dologért, ugyanazért a zenéért, zenekarért. A Running Wild a 70-es évektől létezett, Rolf majd' negyven évig hajtotta a zenekart és szerintem egy kicsit belefásult. Most van más zenekara, más kihí­vások várnak rá, amik újabb erőt adnak neki. Sajna nem voltunk a búcsúkoncerten, de videót és hanganyagot már hallottam és igazán sajnálom, hogy nem lehettem ott, remélem, hogy lesz még valamikor visszatérés és akkor természetesen ott lesz a helyünk az első sorban. Amúgy meg elképzelhető, hogy a Halor zenekarra és az egész ReUnation albumra nagyobb figyelem összpontosul, pont amiatt, mert a feloszlás, búcsúkoncert miatt a Running Wild név sokkal jobban fel lett kapva az elmúlt hónapokban, mint mondjuk 1-2 évvel ezelőtt... mindez majd kiderül, miután megjelent a lemez... HRM: A válogatás lemezen szereplő Powerwolf lemezét hallottátok már? Nagy jófajta, modern RW metalt rejt. Áki: Az új albumukról egy nótát hallottam, az tényleg nagyon ütős, és rettenetesen jól szól!!! HRM: A legutolsó lemez óta készültek már új dalok? Mikor számí­thatunk az új Halor korongra? Áki: Természetesen gyúrjuk az új nótákat... a lelkes Halor koncertre járó rockerek már hallhattak tőlünk 4 vadonatúj szerzeményt. Az albumot szerettük volna még idén összehozni, de nagyon úgy néz ki a dolog, hogy átcsúszik jövőre. HRM: Úgy tudom, készí­tettetek egy szimfonikus darabot is a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarral, the Victory cí­mmel ( mi mással?). Lemezre nem fog kerülni ez a tétel? Áki: Ez egy mini project volt, melyet Mohl Gergő csellóművésszel készí­tettünk, egyelőre nem tervezünk újabb hasonló project-et, most minden energiánkkal az új Halor nótákra szeretnénk összpontosí­tani. HRM: Korábban együtt turnéztatok az Ossiannal. Tartjátok még a kapcsolatot? Áki: Régen találkoztunk velük, de amikor összefutunk egy-egy közös koncerten, vagy fesztiválon, akkor természetesen beszélgetünk egy sort, meg egy sört. HRM: Érték mostanában új hatások a csapatot, amely befolyásolta a zenei világotokat? Kik most az aktuális kedvencek? Áki: Nálam mindig előkerülnek régi-új kedvencek... most agyig hallgatom a Helloween összes Andi Deris féle albumát... nálam most ők a favorit... az új albumuk rettenetesen nagyot ütött belém... ebben a pillanatban a Rabbit Don't Come Easy albumukat hallgatom. Amúgy szerintem az új nótáinkra leginkább a skandináv melodikus death zenekarok vannak hatással... mostanában sok In Flames-et, Dark Tranquility-t hallgatok, szóval az iszonyat tempók, esetenként hörgés-károgás sem elképzelhetetlen az új Halor albumon... Az idei nyáron volt szerencsénk a Dark Tranquility-vel egy szí­npadon nyomni egy osztrák metal feszten, rettenetesen nagy élmény volt!!! Az én gityómon több húr van... HRM: Hogyan tudtok megküzdeni hazánkban a "vidéki banda" státusszal, egy olyan, szinte undergroundnak számí­tó stí­lusban, mint a heavy metal? Áki: Természetesen sokkal nehezebb, mint egy fővárosi bandának, de ezzel soha nem akartunk és akarunk foglalkozni... sőt: idén végre sikerült elérnünk, hogy többet koncertezzünk külföldön, mint Magyarországon... többször voltunk Ausztriában és Olaszországban is, valamint idén még megyünk Csehországba, valamint még egyszer-kétszer Ausztriába. Szerveződik egy mini turné az év vége felé, valamint a jövő év elején az olasz Overtures zenekarral. Velük nagyon jó, baráti kapcsolatban vagyunk és egymást segí­tve próbálunk előbbre jutni a metal létrán. HRM:Rengeteget koncerteztetek, megosztanátok-e az olvasókkal valami érdekesebb koncertsztorit? (Az sem baj, ha 18 éven felülieknek szól) Béla: Erre a kérdésre talán nekem kellene válaszolnom, mert én vagyok a legártatlanabb srác a bandában. Persze ezek a tulajdonságok a zenekar többi tagjaira nem mondhatók el. Volt már olyan is hogy egy átmulatott vonyarcvashegyi buli után a zenekar egyik tagja (nem mondok neveket) találkozott egy csinos hölggyel, és másnap el is mentek a szombathelyi Berzsenyi Dániel könyvtárba, és ott különböző szépirodalmakat olvastak. Sőt ezek után el mertek menni, megenni egy lúdláb tortát a közeli Kismackó cukrászdába egy koffeinmentes fekete kí­séretében. Nem is tudom, meddig bí­rom ezt a fertőt a zenekarban. Na, a viccet félre téve, ilyen nem történt soha, nem is vetemednék ilyesmire! Persze nekem minden koncert egy külön élmény volt: amikor Paksi Endre reggeli tornával ébresztett minket Miskolcon, A Laokoon csoport egyik tagja önállósí­totta magát.... és másnaposan a Barlangfürdőben riogattuk a nyugdí­jas bérlettel rendelkezőket, mikor Kassára levezettem, és 8 perces pihenő után indultunk haza. A kocsinkról kiderült. hogy utánfutóval csak 80km/h-val lehet menni, mert a fölött felforr a ví­z, í­gy nyár derekán csutkafűtéssel, letekert ablak mellett mindenki derékig kihajolva száguldottunk az autópályán. Hazafelé természetesen elromlott az utánfutó világí­tása, féklámpája, és elakadásjelzővel jöttünk haza a sötétben. A hab a tortán az volt, hogy a zenekar enyhe alkoholos szájillattal szurkolt, hogy "Béla, nyugi, hazaérünk", miközben az autó motorja olyan hangokat hallatott, mint egy rossz szenes kályha. Na és a brémai koncert, ahová repülővel mehettünk, és bérelt hangszereket kaptunk, furikázni egy fekete "E" osztályú Merci állt rendelkezésünkre, amiről először azt gondoltuk, hogy ez az autónak valami tűzvédelmi besorolása. Nem a miénk az autó, csak a kép kedvéért álltunk mellé Aztán kiderült, hogy az indexburáját is csak a bontóban tudtuk volna megvásárolni hitelre. Miután nagyon meg voltunk csúszva a repülő indulása miatt, már Hamburgban megkértünk valakit, hogy vigye már vissza az autót a kölcsönzőbe. Szerintünk vissza is vihette, mert azóta nem hallottunk a kocsiról. Na, gyenge azért a Kaposvár-Pécs bentlakásos koncert sem volt, amikor a buli után hajnali ötig bangeroltunk a vurlicer előtt a Morpheus és Wisdom zenekarok nagy megrökönyödésére. Nem tudták, hogy kisiparban is lehet űzni ezt a sportot. Na, gyorsan taxiba is szálltunk, és utaztunk 20 métert a kaposvári mozi és a vasutas szállás között. A MÁV a prémiumok kifizetése után olcsóbb munkaerőt kénytelen toborozni Talán több ezer forintot is fizethetem a taxira, mert másnap egy vasam sem maradt. (Bár lehet, hogy már rég elittam és nem is én fizettem). További italozásaimat dr. Ádám szponzorálta. A legnagyobb sztárok és a Halor között itt az a különbség, hogy nem mi vertük szét a szállodát, hanem bő fél óra alvás után minket vert partvissal ki a takarí­tó néni a MÁV szállásról, hogy takarodjatok innen büdös kölykök. Miközben a takarí­tó néni izgágán hadovált a takarí­tóeszközeivel, dr. Ádám ébredezni kezdett. Hozzá kell tennem, hogy mi az első emeleti lakosztályban voltunk, a toalett pedig a földszinten, ezért dr. Ádám egy közétkeztetési üvegkancsóba végezte az éjjel kisdolgát, és megindult vele kifelé. Én amikor azt a Tokai Furmint szí­nűt megláttam egyből rá is kérdeztem: "van borod?" Newton is ilyen képet vághatott, mikor ráesett az alma... Mondanom sem kell, hogy azóta ez szállóige lett a zenekarban. Nem volt mit tenni, fogmosás nélkül indultunk tovább Pécsre. Útközben megálltunk az orfűi tónál, hogy elvégezzük a tisztálkodási teendőket. Itt hozzáteszem: a habtestek fürdőzése és bármelyik koncert eseménye nyomon követhető a zenekar weboldalán. http://www.halormetal.hu/letoltesek/letoltesek.html A mocsári szörny felbukkant, én meg majdnem elvesztettem a fejem Amí­g Pécsre nem értünk, kétfajta italt fogyasztottunk a kocsmákban. Az egyiket szomjúság, a másodikat pedig józanság ellen. Tudni kell, hogy mi józanul azért eléggé harapunk egymásra. Miután újra megfelelő a level, mindig megbocsájtunk egymásnak. Mi a bandában onnan tudjuk, hogy erős buli lesz az adott helyszí­nen, ha valakinek előtte nagyon kell fosnia. Mivel Pécsen mind a négyen egymást váltottuk a Művelődési ház vécéjében, lekaszaboltuk az embereket a szí­npad előtt egy kommersz vodka kí­séretében. Erre maradt keret.... Ha már a fürdőzésnél tartunk nem ez volt az első és utolsó Halor pancsi. A Rómeó táborban is buli után a szí­npadról ugrottunk fejest a medencébe. Két napig csak matán feküdtünk a fűben és szólt a metal. A kanadai favágók öt sört kérnek A második Rómeó táborban meg majdnem meggyilkoltam a Gyuszi gitárosunkat, aki egy csinos kis hölggyel négylevelűt kerestek az autó mögött a fűben. Én vad tolatásba kezdtem, és miután a tolatólámpa kigyulladt, úgy reppentek fel a kocsi mögül, mint fácánok az őszi vadászatkor a bokorból. Gyuszika sajnos már nincs velünk, de nem azért, mert kinyí­rtam, hanem elköltözött Angliába. Szerintem ő most rendezett, normális életet kezdett. A zenekarba Sárközi Ádám került, aki nagyon ügyes és fiatal, csak 19 éves. Igyekszünk megóvni mindenféle negatí­v hatástól. Mostanában ezért nem tudunk minden bulit elvállalni, mert neki már hamar aludni kell menni a Macival és néha igazolást is kell szerezni a sulinak... De szerintem nem kell sokat várni és hasonló szaftos történeteket tudunk mesélni majd róla is. Vak zenészek egyesülete, és az idegenvezető A sztorizást itt nem is folytatom, mert talán a weboldalnak nincs is annyi tárhelye, hogy a rengeteg koncertet, élményt leí­rjam. Nézzétek meg a képeket a Weboldalunkon. Majd pár év múlva talán megjelentetek egy könyvet... HRM: Köszönöm az interjút, a rockerek nevében kí­vánunk további sikeres zenei - és í­rói - pályát ! Garael