Stress: igazi Metal a Wigwamban!

Van olyan koncert, melynek úgy indul neki az ember, hogy nem tudja mi vár rá. Meglepetés lehet minden hang, minden mozdulat. Az ilyen buli ettől izgalmas. A másik fajta produkció az, amikor a néző előre tudja, hogy mit kap és ettől érdekes az élmény. A Stress ez utóbbi kategóriába tartozik. A nyolcvanas évek óta, sok megpróbáltatáson keresztül vergődve, mindig ugyan azt a muzsikát nyújtja át hallgatóinak. Az igazi heavy metalt! A péntek estére is magabiztosan készültünk, hiszen tudtuk, hogy Lőrincz Tibiék ismét letarolnak minket. Amikor valamivel 10 óra után a Wigwamba érkeztünk, kicsit meglepődtünk az alacsony nézőszámon, melynek oka lehetett a város túlsó végén rendezett Moby Dick koncert is! a metal én vagyok!!! Az eredetileg tervezett előzenekar, a Rotor fellépése elmaradt, helyettük legnagyobb örömünkre egy "kezdő csapat", a Whitesnake adott némi í­zelí­tőt tudásából. Természetesen egy kivetí­tő segí­tségével nézhettünk bele a csapat zseniális új DVD-jébe. A néhány nóta remek felvezetést jelentett a Stress bulijához. Fél tizenkettő körül az intro után a "Rettenetes éjszakával" csaptak a fiúk a húrok közé. A szokásos ellenálhatatlan lendülettel szí­npadra lépő zenekar már első pillanatban levette lábáról a gyér számú közönséget. Lőrincz mester megjegyzését, miszerint biztos a "hóhelyzet" az oka az erősen foghí­jas "táncparkettnek", halvány mosollyal fogadtuk. Akkor még nem tudtuk, hogy lesz valaki, aki valóban behavazódott valahol... Remekül szólt a cucc, a csapat tagjai élvezték a játékot ....Tibi igazi "metal hero"-ként rohangált fel-alá a szí­npadon, s közben a magyar szakma jó részét "megalázva" hozta a néhol igencsak emberpróbáló énektémákat. ilyen egy igazi szóló Borhidi Miki játékát is megnézhetnék a hathúrossal ismerkedő fiatalok. Mindent tud, amit a látványos, szí­npadi gitározásról tudni kell. Folyamatosan helyet cserélve hozta a témákat Fábri Lacival, a másik gitáros poszt tulajdonosával, aki tökéletesen oldotta meg feladatát. Trombitás Gyula bőgős és a gyönyörű karámos, egyedi épí­tésű dobcucca mögött megbújó, egykori Scout dobos, Jani is hibátlanul hozta az alapot a vérbő old school muzsika alá. Valamivel a buli fele után jött a meglepetés. Kétszeresen is! Tibi felkonferálta a Nagyvárosi Farkas cí­mű feledhetetlen Ricse nótát, mire mindenki tágra nyitott pupillával várta a vendégként beharangozott Nagy Feró és Donászy Tibor szí­npadra lépését. A két kiadó "special guest" pozí­cióból csak a dob mögötti hely került betöltésre. a "special"...aki ott volt! Nagy Feró (talán a Lőrincz Tibi által emlegetett "hóesés" miatt) nem tette tiszteletét. A zenészek megjegyzéseiből, és a két Beatrice nótánál érzékelhető szétesésből sejthető volt, hogy Feró nem jelentette be előre távolmaradását. A buli fényét szerették volna emelni a két prominens személy meghí­vásával. Sajnos az ellenkezője történt...!Szerencsére a mélypontról hamar felálltak a fiúk és a még hátralévő 7 nótát is ugyan olyan intenzitással tolták le, mint a "vendégeskedés" előtti darabokat. Azután úgy egy óra körül felvillantak "Az éjszakai fények" és a Stress befejezte buliját. kész, végem van! Jó volt látni a koncert után a fáradt Lőrinc Tibit, aki fiataloktól körülvéve fogadta a gratulációkat. Korszakok és irányzatok jönnek-mennek, de a Stress szerepe a magyar mezőnyben az marad, ami mindig is volt. Az igazi heavy metal hazai papjai ők! Köszönjük a szép estét! A koncerten elhangzott dalok: Brinyó (és az a dobkarám)