(M)ilyenek a Finnek?: Kiállí­tás a Néprajzi Múzeumban

Ez a beszámoló nem szí­npadképről, dobszólóról, virgákról szól; ez egy szí­ntiszta kulturális beszámoló. Vagy mégsem? A kezdet... ...egészen a tavalyi Sziget fesztiválig nyúlik vissza, amikor is az Apocalyptica koncert előtt, két hölgy odajött hozzám, hogy lefotózzon a zenekaros pólómban. Idővel persze kiderült, hogy a Néprajzi Múzeumból voltak a lányok és egy kiállí­táshoz gyűjtöttek anyagot. Természetesen az oldalunk tartalmát is a rendelkezésükre bocsátottuk, amelyből fel is használtak néhányat ezen a kiállí­táson. De erről később. A megnyitó közeledtével kiderült, a majd másfél évig nyitva tartó kiállí­tás arról szól, hogy mi magyarok milyen sztereotí­piákkal viseltetünk a finnek irányába, mi jut eszünkbe, ha azt a szót halljuk, hogy "finnek", illetve, hogy mi az ő titkuk, hogy ilyen jól állják a sarat. Pár nappal a kiállí­tás előtt derült ki, hogy a megnyitón a Finn Köztársaság éppen Magyaroszágra látogató elnöke, Tarja (sajnos nem Turunen) Halonen is tiszteletét teszi, hazánk köztársasági elnökének, Sólyom Lászlónak társaságában. Így a bejutás kicsit macerásra sikeredett a jelentős biztonsági intézkedések miatt; nekem például tesztképet kellett készí­tenem a fényképezőmmel, hogy bebizonyosodjon, nincs beépí­tve pisztoly a gépbe...!!! A zártkörű eseményt - melyen olyan sokan voltak, hogy még a lépcsőkön is ültek - a Kalevala kórus nyitotta, akiknek finn nyelvű dalai ugyan tökéletesek voltak erre az eseményre, de mégsem hatottak meg. Két szám után a Néprajzi Múzeum főigazgatója, majd Sólyom László tartott beszédet, aki finnországi élményeiről is mesélt. Ezek után a finn elnök asszony vette át a szót, hogy emlí­tést tegyen a finn-magyar barátságról és megtudja, vajon mi magyarok, milyen szemmel látjuk a finneket. A beszédeket követően virággal, valamint a kiállí­tás képanyagát tartalmazó vaskos könyv első két példányával köszöntötte a főigazgató a kiállí­tás szervezőit, és Halonen asszonyt, aki jelenlétével emelte az esemény szí­nvonalát, majd egy akusztikus gitáros srácból, mini tam-tam dobos leányzóból, hegedűs-éneklős hölgyből és két énekesből álló finn zenekar, a Revontulett együttes következett. Annak idején volt a televí­zióban egy klip, amiben egy ví­ziló leányzó táncolt a számra. A második dal, ennek a pár évvel ezelőtti slágernek volt az "a capella" verziója, bár - szerintem - az eredeti ezerszer jobbra sikerült! Nagyon élveztük ezt a nótát fotós kolléganőmmel, már bólogattunk is rá! 🙂 Az akusztikus produkciót követően a szervezők végigvezették az elnököket a kiállí­táson, de sajnos a minket érdeklő részen a finn hölgy meg sem állt, és a mi prominens képviselőnk is a másik oldalt vizslatta. Pedig egy elnöki "villát", de megnéztem volna...! A kiállí­tásról annyit, hogy nagyon jópofára sikeredett, mint ahogy számomra Finnország is az, úgy általában. Voltak régi, történelmi ereklyék, de friss, mai szerzemények is. Az a rész pedig, ami minket érintett, nagyon jól ki lett találva. A kiállí­tás zenei vonala egyébként a finn hősi eposz körül forgott, hiszen a terem "neve" is az volt, miszerint a: Kalevalától a finn metalig. Ha már a metalnál tartunk, jelen kiállí­tás keretein belül elsősorban a Kalevala-t saját zenéjükbe beépí­tő Amorphis, Ensiferum, Korpiklaani zenekarokra fókuszáltak a szervezők. Beöltöztettek három fabábut zenekari pólókba és kiegészí­tőkbe, mindegyikhez adtak egy-egy fülhallgatót, hogy meghallgathatóak legyenek az adott zenekar számai. A számunkra fenntartott falon pedig Ensiferum zászló, Paganfest poszter, zenekari ruhába öltözött magyar rockerek fotója a Sziget fesztiválról, és a Paganfestről, Korpiklaani CD-k, illetve két sztárfotóm volt látható! Az egyik a bécsi Metalfest Vienna 2003 fesztiválon készült Amorphis fotó, a másik pedig a Kultiplexes Korpiklaani koncert előtt készült, a banda énekesével. Nagyon aranyos volt, ahogy a kiállí­tás résztvevői egymás kezéből kapkodták ki a fülhallgatót; egyik-másik arc ugyan érdekes grimaszt vágott a zenét meghallva, de sosem árt az okí­tás a nem rockereknek is. Ez nagyon jó ötletnek bizonyult! Ami még nagyon tetszett, az a Nokia rövid történeti áttekintése volt. A mai készülékek mellett, érdekes volt látni az első mobiltelefon készüléket, valamint az aksit cipelő "bunkofonok" vitrines változatait is. A sportos szoba is tetszett, ahol ősrégi sí­talpak, hokimezek és Kimi Raikkönen relikviák kerültek kiállí­tásra. Összegzésképpen elmondhatom, örülök, hogy ez a rendezvény nem egy művészettörténeti tanóra, hanem egy lazább stí­lusú kiállí­tás volt! Egy kis plusz: azt az információt kaptam a szervezőktől, hogy a jövő év elején egy időszaki kiállí­tás is lesz, ami csak és kizárólag a finn metalról fog szólni! Kötelező minden jó í­zlésű rockernek. Az is a szervezők tervei közt szerepel, hogy a hazánkba látogató finn zenekarokat meghí­vják a kiállí­tásra. Így ha valaki a Néprajzi Múzeumban véletlenül összefut a Nightwish tagjaival, a Korpiklaani zenekarral vagy netán a Sonata Arctica-s srácokkal, az nem a véletlen műve. Az maga a valóság! Savafan (CSLP) Külön köszönet Bata Tí­meának (Néprajzi Múzeum)! http://www.neprajz.hu/kiallitasok.php?menu=3&kiallitas_id=70