Covered Call: Money Never Sleeps

írta garael | 2009.03.17.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Blistering Records

Weblap: www.coveredcall.se

Stílus: AOR/Hard Rock

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Thomas Vikström neve még a széleskörű metalélettel rendelkező Svédországban sem a fém dalnokot, hanem a hí­res opera énekes papát, Sven-Erik Vikströmöt juttatja az emberek nagy részének eszébe. Ennek - mármint a komolyzenei aspektusú családi háttérnek - természetesen megvannak a maga előnyei is: egyrészt a genetikai támogatottság, mellyel a fiú nekiindulhat az életnek, másrészt a szocializációs fejlődés, ami minden bizonnyal nem nélkülözi a zene szeretetét és a releváns pályaorientációs esélyeket. Vikström szerencsére mindkét emlí­tett feltétellel rendelkezik: kiváló, iskolázott hangja által képes bármit elénekelni, - tehetségét pedig mindannyiunk örömére a metal szí­ntér kipróbált dalnokaként kamartoztatja. Azt azért illik megjegyezni, hogy Thomas énekesi karriere - valószí­nűleg a szülői inspiráció és minta által - a klasszikus szí­npadokon kezdődött, a stockholmi Folkan operaházban sikerrel játszotta-énekelte el Offenbach Hoffman meséi c.művének főszerepét, majd a Miss Saigon musicalben John szerepében ért el jelentős sikereket. Mindezek ellenére a metal nagyközönség nagy része - felméretlenül is biztos vagyok benne, hogy nem sokunk járt a Folkanban, és hát a Miss Saigon sem tartozik preferációs körünkbe - természetesen a Candlemassban ismerte meg az énekest, ki az igen jól sikerült, ám méltatlanul háttérbe szorult Chapter VI albumon mutatott fityiszt az éppen akkor a szokásos lelki válságban lévő, eredeti dalnok Messiah Marcolinnak. Sajnos az együttműködés nem tartott tovább, ám hősünk nem esett kétségbe: némi Brazon Abottos vendégszerep után az underground körökben nagyra tisztelt Stormwindben kötött ki - jelen sorok í­rója is onnan ismerte meg - , majd jó pár, vándorénekkel eltöltött év és banda után tűnt fel újra, hogy a megszokott metal szcénából kimozdulva az AOR szí­nteren is megmutathassa, hogy ki az (opera)énekes a gáton. A Covered Callt a dobos Ronny Svanströmer és a gitáros Ola Johansson alapí­totta, majd "többoldalú" tagcsere után alakult ki a banda végső, lemezfelvétel előtti felállása. A megcélzott zenei irányt az olyan klasszikus rockbandák jelzik, mint a Thin Lizzy, a Whitesnake, az UFO, a KISS, vagy az AC/DC. A példaképek felvállalása aztán könnyen tetten is érhető lett a albumon, melyen az emlí­tettekkel ellentétben inkább a lágyabb, kissé melodikusabb AOR szellem dominál, a szokásos dallamérzékenységgel és slágeres kidolgozottsággal. Nem véletlen, hogy Vikström - zenei sokodalúságát fémjelezve - a Talismanban is billentyűzött - , a felcsendülő dalok "doktrinális eredetforrása" bizony innen fakad. Ezzel együtt az olyan , a Burn kezdőriffjét magáénak tevő , ám aztán egy bűdületes stadion témába torkolló dal, mint az I Wanna Be Free, vagy a káprázatos " az AOR témát megb...-ta az egyenáram-váltóáram" tí­pusú hibrid Money Never Sleeps - melyben Vikström hangja még idomul is kissé Brian Johnsonhoz - amolyan zenei körpanorámával mutatják meg a stí­lus erényeit és épí­tőelemeit. A tarisznyába persze ennél több is belefér: a Nothing At All a fiatal Bon Jovit idézi, a Let's Make Realról pedig az ereje teljében lévő Def Leppard is eszünkbe juthat.

Pontszám: 9