Place Vendome: Streets Of Fire

írta garael | 2009.01.28.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Frontiers

Weblap: www.michael-kiske.de/

Stílus: AOR

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

A legutóbbi, volt Helloween dalokat tartalmazó Kiske szólóalbum új szerzeményei, és a saját nevével fémjelzett 2006-os lemez megerősí­tette azt a tényt, hogy a valamikori metal király a trónról leszállva olyan labirintusba jutott, ahonnan Adriané fonala sem tudná kivezetni. A pop felé tendáló, langyos rádiórock feelingű dalok unalmas és szí­ntelen világa felfedi a valóságot - dalnok bálványunk bizony "megváltatása óta" nem jó dalszerző. Most persze felhorkanhatnak a szubjektum védelmét képviselő fanok, hog mi alapján döntöm el, mennyi művészi tartalommal bí­r a neo Kiske univerzum, nos, nekik annyit üzennék, hogy egyik legjobb barátom az álommanó - nem, nem a Metallica féle haver, hanem az az aranyos, NDK teremtette kecskeszakállas kis krapek - , aki csalhatatlanul csókol homlokon az inkább unalmat, mintsem értéket hordozó alkotások "élvezetekor". Nem véletlen tehát, hogy az egyes, viszonylagos sikert hozó Place Vendome lemez dalait nem az énekes í­rta: a Vanden Plas-ból érkezett billentyűs, Gunter Verno ha nem is metal, de mindenesetre egy gitárcentrikusabb albummal ajándékozta meg a Kiske fanokat, figyelembe véve az énekes hangi adottságainak kellő mértékű kidomborí­tását. Azt nem tudom persze, hogy Kiske mennyire vallotta sajátjának a dalokat - meg kell mondjam, különösebben nem is érdekel mindaddig, mí­g a lemezen tapasztalt teljesí­tményt nyújtja. Itt aztán joggal vetődhet fel a kérdés, hogy mennyire sikerült a kurvalétet elkerülni a markáns etikai megfogalmazásokat kijelentő, ám cselekedeteiben a vizet prédikáló, de bort iszogató pap példáját követő énekesnek, kinek kapcsán, ha összeszámoljuk a Helloween utáni vendégszerepléseit - a Gammaray-től elkezdve az Aina-n, Avantasia-n, Masterplan-on, Thalion-on, Tribuzy-n keresztül a Revolution Renessaince-ig -, felsejlhet a bárca szégyenének némely előnye is. Az új Place Vendome lemez szerencsére folytatja a külső dalszerzők hagyományát: Torsti Spoof (LEVERAGE), Ronny Milianowicz (SAINT DEAMON, PRIMAL FEAR), Robert Sall (WORK OF ART) és korunk "'mindenlébenkanál" multitalentuma, Magnus Karlsson (BOB CATLEY, PRIMAL FEAR) lettek a felelősek a friss dalokért. A felsorolt neveket nézve igazából Milianowicz-et tartottam kissé kakukktojásnak, hiszen eddigi munkásságát nézve inkább a power-heavy metal érában tevékenykedett - ami persze nem baj, sőt...Sajnos az emlí­tett úriember most természetesen nem kardcsörömpöltetős, indulós fémdalokat varázsolt hangjegyekbe: mindegyik szerző megmaradt az AOR lágyabb, kipróbált, az évek során kialakí­tott sablonokat követő alkotási folyamatánál, ha nem tudnám, hogy több művésztől származnak a dalok, nem is gondolnék ilyen heterogén "kreatí­v csapatra". Az album szinte egyenes folytatásként követi elődjét, Kiske természetesen fantasztikusan énekel, az enyhe vibratoval felvezetett énekfolyamok a megfelelő "AOR-os" lágysággal és érzelemgazdagsággal közvetí­tik a dallamokat, melyek ha különösebb izgalmat nem is, de egy biztosan tartott egységesen jó szí­nvonalat képesek produkálni. Néha ugyan fel-felsejlik az európai, illetve amerikai "AOR vérvonal" különbsége, - sőt néha egy -egy árnyalatra Meat Loaf és Bonnie Tyler aréna rockja is - ám nem annyira karakteresen, hogy részekre tördelje a homogénnek mondható Vendome-világot. Temészetesen nekem is kitermelődtek a kedvenceim - alapjában pro- heavy beállí­tódásomnak megfelelően a tempósabb szerzemények tetszenek igazán, élükön a lemeznyitó Streets Of Fire-el, és a kissé progresszí­vebbre vett, záró I'd Die For You-val keretet alkotva - ám az í­nyencebb melodic rock fanok minden bizonnyal a lassabb, kifejtősebb dalokban is megtalálják azokat a momentumokat, melyek felett "barbár lelkem" a sárkány suhogását figyelve esetleg elsikkadt.

Pontszám: 8