HUMOR: Süsü a sárkány - Zsoldosok dala - műelemzés

Miután Turisas kollega felhí­vta figyelmem Halász Jutka "Kalózdal az Almaszószról" opusza melletti másik korszakalkotó gyermek-metal dalra, - melyek apróságaink metal-pszichoszocializációs fejlődésében hatalmas szerepet játszhatnak -, rájöttem, hogy micsoda hiányt kell pótolni eme true induló elemzésével... ...Mint ahogy azt korábban, az almaszószos kritikámban í­rtam, Halász Jutka dala az egyik kedvelt metal-stí­lus archetí­pusának megteremtője- Halálfej Joe alakja és hangja jó 10 évvel megelőzve alkotta meg a gótikus bandák szépség és szörnyeteg modellállí­tását: az angyalhangú hölgy, és a hörgő domináns hí­m kettősét. Mí­g azonban Joe egy kényes pszichológiai probléma testet öltött gyomorforgató megtestesülése - az almaszósz univerzális méretűvé vált kényszerének kalózba oltott fenyegetése - ,addig a Zsoldosok dalának cí­mszereplői a tisztes polgári munka devalválásának erőszakos megjelení­tői. "Mi vagyunk a zsoldosok, kezünk sose dolgozott" Persze eme két hadfit - elvonatkoztatva az általuk megformált katona alakjától,- felfoghatjuk a jóléti állam-modell káros hatásainak egyik szegmenseként - vagy ahogy kommunista nagypapám értelmezi, az imperializmus lényegének megragadásaként , esetleg egyes nagyhatalmak birodalomfejlesztési koncepciójaként, melynek természetes hozománya az energiaforrások megszerzéséből adódó életszí­nvonal emelkedés: kardot lándzsát hordozott, ruhánk mégse foltozott! Természetesen - mint ahogy minden területszerzési szándék - átlátszó ideológiával próbál hamis modellt állí­tani a hallgatóság felé, elfedve ezzel a kapzsi vágyat, ám rögtön folytatva a gondolatot, csak kibújik a szög a zsákból: az erősebb kutya b----ik alapon, hányaveti és gőgtől sugárzó módon tárják elénk valódi énjüket és dehumanizációs vágyaikat. Sziklakőből az ágyunk, puha ágyra nem vágyunk! Senki fiát nem szánjuk, ha meglátjuk, levágjuk! A továbbiakban aztán egyfajta értékteremtő hivalkodással plántálják a hamis illúziókat a világ felé, újból kinyilvání­tva elrettentő eszköztáraik meglétét: a gazdasági hatalom katonai determinációjának sajnálatos valóságát. Csiszi-csiszi köszörű. ez az élet gyönyörű Hova lépünk nem nő fű, kardunk borotvaélűűűűű! De térjünk rá a zenére, mely egyszerre ötvözi a Judas Priest szó szerint lánccsörgetéses indulós világát - hallgassuk csak meg a zizegéssel megtámogatott alapriffet - és a Jethro Tull fuvolás futamait, melyek némi barbáros-folkos álromantikával vonják be a nyomasztó alaptémát, mely aztán egy eksztatikus áriában törve ki, erősí­ti fel a monoton, fenyegető aurát. Az elkészült videoklip a metal másik kedvelt toposzának, a sárkányos- fantasys univerzumnak a képi megjelení­tése - az éneket megszakí­tó szöveges betétrészek egy kis musical jelleget adva erősí­tik a Rhapsodys- Manowaros narrátor-párhuzamot. A dal veszélyessége éppen ebben a sokrétű jelentési rendszerben rejlik: a Sárkány alakjába minden beleképzelhető, ami kellemetlenséget - autentikusan katonák esetében harctéri stresszt - tud okozni: a modern társadalmi ártalmak hatásait - beleértve egyes orgánumok metal zene ellenes kirohanásait, és persze a szomszéd néni átkopogtatását a falon. Mindenesetre a Zsoldosok dala már megszületése pillanatában is klasszikus darab, méltó helye lehet a polcon az ugyanilyen szellemi kreativitást igénylő legutóbbi Manowar album mellett. ( No jó, nem akarom a Süsü rajongókat megbántani, Manowar fanként néha nekem is lehet egy kicsit elfogultabb pillanatom.)