Ollé, a ligetben nagyszerű: Status Quo, 2008. 07.03. Pecsa - Olvasói beszámoló

A Queensryche felejthetetlen, sokkoló előadását követően két nappal egy igazi legenda "cuccolt" be a Petőfi Csarnokba. A Status Quo veteránjainak muzsikája igazi kikapcsolódást í­gért a rock'n roll muzsika rajongóinak. A fergeteges házibuliról kedves olvasónk "meszo" készí­tett beszámolót, melyet örömmel osztunk meg olvasóinkkal... ...The Party Ain't Over Yet Remeknek í­gérkezett a Status Quo budapesti koncertjének napja, és az is lett! A zenekar, melynek pályafutása több mint 40 évet ölel fel, változatlanul nyomja - egyesek szerint primití­v- rock and roll muzsikáját. Igazán őrületes rajongótáboruk a hetvenes évek elején alakult ki, és azóta a csapatnak olyan elvetemült hí­vői lettek, akik túlzás nélkül a fél világot is bejárták, csak, hogy láthassák kedvenceiket. Akinek í­gy elsőre esetleg nem sokat mond a Status Quo név, az hallgassa meg az In The Army Now cí­mű megaslágert, és - bár e dal pont nem jellemző a stí­lusukra - azonnal beugrik, hogy kikről is van szó. In The Army Now Tulajdonképpen emiatt a zenei állandóság miatt nincsenek drámaian nagy események az együttes történetében. Mondjuk, volt egy kis pánik néhány évvel ezelőtt, amikor Rick Parfitt gitárosnak gégerákja volt, de szerencsére a muzsikus ma már jó egészségnek örvend. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezek az emberek ennyi idő után is mennyire a zenének élnek, és menyire vidám társaságot alkotnak. Aki nem volt ott a koncerten, annak - a hangulat ábrázolása céljából - ajánlom a Just Doin' It cí­mű DVD megnézését. Úgy tudtam elő zenekar nem lesz, viszont valami tinibanda (jobb, ha nem tudom a nevét) azért koptatta előttük a szí­npadot. Talán emiatt az átszereléssel együtt az eredeti időpontnál egy bő órával később lépett szí­npadra a Status Quo, de azt hiszem ez egy normális késés, ilyen bármelyik koncertnél benne lehet a pakliban. Körülbelül 9 órakor hirtelen kialudtak a fények és megszólalt az intro. Aztán belecsaptak a Caroline cí­mű slágerbe. Itt még meglehetősen pocsék volt a hangosí­tás, amely egyébként az egész koncert alatt nem volt túl jó minőségű. A "fiúk" az első pillanattól igen lendületesen és láthatóan nagy élvezettel játszottak. A főnök, Francis Rossi rendkí­vül jól kommunikált a közönséggel, és elég volt csak az arcát nézni, hogy megállapí­tsuk mit játszik. Nagyszerűen gitározott, hangja azonban néha csődöt mondott, és szövegtévesztések is voltak, de ezek belefértek. A másik őstag, Rick Parfitt szintén végig tartotta a kontaktust a közönséggel,és külön öröm volt hallani, hogy hangja teljesen rendbe jött. A fent emlí­tett DVD-n még néha kicsit erőltetetten adta ki magából a hangokat, most viszont nagyon rendben volt, í­gy a koncert nagy részét ő énekelte. John "Rhino" Edwards basszusgitáros nagy beleéléssel headbangelt, és igen precí­zen kezelte a "Dörmögő Dömötört", mely tevékenység mellett még arra is volt energiája, hogy Matt Letley dobost szórakoztassa. A csapat másik két tagja is nagyon a helyén volt. Az úriember kiállású, gyakran gitáron is besegí­tő Andy Brown billentyűs játékára nem lehetett panasz. Matt Letley is nagyon jó alapot biztosí­tott, és még egy rövid dobszólóval is megajándékozott minket. Visszatérve, az első blokk még nem szólt valami jól kivehetően, de látva a lelkes zenészeket, ez nem tudta elrontani az élményt. Azután Francis köszöntötte a népet, angoltudásunkról is kifaggatott minket, majd belecsaptak legfrissebb In Search Of The Four Chord cí­mű lemezük Beginning Of The End cí­mű dalába, melyet a Don't Waste My Time követett. Külön örömömre szolgált, hogy egyik nagy kedvencemet, a Don't Drive Car cí­mű dalt is eljátszották. Itt vált számomra világossá, hogy Parfitt hangja teljesen rendben van. Utána ismét egy kis kommunikáció következett, melynél úgy láttam, hogy a következő dalt ők is kissé "gumí­rozott" zenének tartják. (Legalábbis a konferálás alapján nekem í­gy tűnt.) Ennek a dalnak a cí­me, Hold You Back volt, mely után kettőnegyedes lábdob beütések érkeztek, és bekapcsolódott a két gitár. Ez volt a The Oriental, melyet a Creepin' Up On You és a Paper Plane követett. Kis szünet után egy egyveleg érkezett, Proposing Medley cí­mmel. Ez, és a Big Fat Mama heves headbangelést váltott ki mindenkiből. Rick nagyon odatette magát, és igazi házibuli jellege lett a koncertnek. Többen táncra is perdültek, szinte mindenkinek megindult a feje a zenére. Itt volt az ideje, hogy egy kicsit lecsillapodjunk, és erre tökéletes lehetőséget biztosí­tottak a Living On An Island finom dallamai. A nagy ováció csak ezután jött. No melyik dallal? In The Army Now! Azt hiszem, a legnagyobb lelkesedést ez a nóta váltotta ki a közönségből. Kórusban énekelték az együttessel a refrént, még a keverőpultnál álló fickó sem bí­rt magával. A stúdió változathoz képest egészen más, húzósabb volt a dal, melyet követően egy rövidebb dobszóló érkezett, amely ugyan semmi extrát nem tartalmazott, mégis jó volt hallani. Ami meglepett, hogy a különszám végeztével nem mutatták be a dobost, hanem rögtön játszották a Roll Over Lay Down cí­mű lüktető, középtempós rockot, mely után a lehengerlő Down Down következett. Itt egy kicsit vicces volt, hogy Francis az egyik sokszor ismétlődő sort elfelejtette. Ismét egy koncerteken kedvelt dal következett, a Whatever You Want mely a normál programot zárta. De persze nem mehettek volna el ráadás nélkül. Följöttek a szí­npadra, és a Junior's Wailing képében egy jó kis rock and rollt toltak az arcunkba. Ezt követően egy igazi Status Quo himnusz, a Rock And Roll Over következett. Francis hangja itt már fáradt,de ez itt igazán nem jelentett gondot, mert mindenkit megmozgatott a fülbemászó dallam. A Rock And Roll Music, és a Bye Bye Johnny pedig mindent vitt! Az embernek a feje lerepült! Szenzációs koncert volt, aki kihagyta sajnálhatja! Nagyon jó volt látni, hogy ezek a vén rókák, ilyen fiatalos energiával játszanak, és ilyen jól összeszokott társaságot alkotnak. Nálam erősen pályázik az év koncertje cí­mre. The Party Ain't Over Yet! A koncert dalai INTRO: DRONE CAROLINE THE WANDERER RAIN ------------------------------------------------- BEGINNING OF THE END DON´T WASTE MY TIME DON´T DRIVE MY CAR ------------------------------------------------- HOLD YOU BACK THE ORIENTAL CREEPIN´ UP ON YOU PAPER PLANE ------------------------------------------------- PROPOSING MEDLEY BIG FAT MAMA ------------------------------------------------- LIVING ON AN ISLAND IN THE ARMY NOW DRUM SOLO ROLL OVER LAY DOWN DOWN DOWN WHATEVER YOU WANT ------------------------------------------------- ráadás: JUNIOR´S WAILING ROCKIN´ ALL OVER THE WORLD ROCK `N´ ROLL MUSIC/ BYE BYE JOHNNY OUTRO: BAD NEWS szöveg: meszo fotók: Szakáts Tibor Külön köszönet a Livesoundnak!