Ego - Ego
írta garael | 2008.07.08.
Megjelenés: 2008
Kiadó: Hammer Records
Weblap: www.ego-project.hu
Stílus: power metal
Származás: Magyarország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Oldalunkon a Kedves Olvasók szinte a kezdetektől végigkísérhették az új-régi magyar szupergrupp, az EGO " fejlődéstörténetét", mely egy, külföldön már bejáratott szokást honosít meg: olyan énekesek duettjét, kik külön-külön már bizonyították tehetségüket, ám a közös munka egy újfajta minőség létrejöttével kecsegtethet ( gondoljunk csak az Allen - Lande lemezre). Nachladal István és Szűcs "Tüdő" Attila neve gondolom a legtöbb olvasó számára ismerős, jóllehet munkásságukban azért ott van egy generációnyi szakadék - Napradar a magyar heavy metal resurrection legígéretesebb csapatának, a Wisdomnak a tagságát erősítette a közelmúltig, Tüdő viszont már tizenöt évvel ezelőtt is ott keringett a fém-vérkeringésben, Jezabel nevű kultikus csapatáról oldalunkon is jelent meg ismertető. A project gondolata - mint ismert -, egy másik veterán harcos, Beloberk István fejéből pattant ki, a zene és a szöveg az Ő érdeme - ebből az attitűdből származtatható a csapat neve is . A dalok így nem szolgálnak túl nagy meglepetéssel: aki ismeri Belo eddigi munkásságát, az nagyjából képet is kaphat a követett stílus-dimenzióról, jóllehet én úgy érzem, hogy az eddigi Accept- Maiden világnál egy leheletnyivel keményebb világban mozognak a szerzemények, néha át-átkacsintva az amerikai power fajsúlyosabb mezejére. A riffek és a dallamok egysége szerencsére nem borul fel: a bika tempó mellett elég hely marad a vokáltémák formálásának - ez pedig az ilyen duett-jellegű albumoknál a siker elsődleges eleme. A két énekes - jóllehet nem "saját anyagból dolgoznak" - szinte lubickol a riffek felett folyó dallamtengerben, eltérő hangszínük - és stílusiskolájuk - érdekes mixturát hoz létre. Ennek ellenére ne gondoljon senki itt hang-párbajra, - jóllehet Tüdő poweresebb hangáradata néha elnyomja Napradar operázós, Maiden jellegű vokálozását - minden dalban megvan az az egészséges arány, mely lehetőséget ad a hang-formagyakorlatok tételes bemutatására. A dalok másik nagy erénye, hogy nincsenek "túlírva", a jelenleg divatos rétestészta effektusnak nyoma sincs, átlagosan három percben fogalmazzák meg témáikat a zenészek, ezzel is kihangsúlyozva azt a letaglózó tömörséget, mely a tempóval karöltve fejti igazán ki "romboló" hatását. Jóllehet, az album egysége végig töretlen, azért az árnyalatbeli műfaj-momentumok végigskálázzák azt a zenei közeget, melyben a tagok szocializálódtak. A Harcom - mely már a demókról is ismerős - rögtön egy amolyan amerikai power himnuszt varázsol a fülbe, kitörölhetetlen refrénnel, és Tüdő brillírrel, az Itthon Vagyok középtempója pedig már az UDO-korai Accept vonalat erősíti. Hasonló közegből táplálkozik az Átok, jóllehet itt - talán Napradar hangja miatt - a refrén már a Maident idézi. Ezek mellett az Egyszer Majd kissé dallamosabb vizekre evez - amolyan besúlyosított Lord képében -, hogy aztán a Zűr Van galoppja okozzon Vasszűz deja vu-t. A Ha Újra Kezdeném olyan, mint egy asztalfiókban rejtegetett Ossian szerzemény, mind vokáltémáit, mind szövegalkotását tekintve, majd ismét egy kis "amerikázás" következik, no, nem az ötvenes évek jelentésének értelmében - itt a tapasztaltabbaknak beugorhat akár a Vicious Rumors neve is. Természetesen ahol Tüdő barátunk szerepel, nem maradhatunk egy kis Judas feeling nélkül: a Gázt Még egy lazább júdás-pap szerzemény szellemében fogalmazza meg a motoros hitvallást. A Játék ismét ad egy kis sebesség fröccsöt, hogy aztán a Gép modernebb, agresszívebb riffjei - és jól sikerült, feszültséggel teli refrénje - készítsék elő a lemez zárószámát, melynek riffje az Enter Sandmanből nőhetett ki.
Legutóbbi hozzászólások