Bang Your Head!!! Festival 3. rész

Bang Your Head 3. Második Nap (1.) Éjjel egy nagy bulizás, délelőtt alvás, hatalmas fehőszakadás, egy rég várt koncert, egy gyenge sztár és egy meglepetés. Erről szól röviden a harmadik rész. Nevermore: Az elmúlt estét egy nagyon kellemes helyen töltöttük (bővebben majd a háttérí­rásban) ezért, vagy talán a fáradság miatt a délelőttöt pihenésnek szántuk. Így egy-két csapatról lemaradtunk, viszont azt nem kockáztattuk meg, hogy estére (életünk nagy bulijára) teljesen lefáradjunk. Végül kiderült, hogy nem maradtunk le szinte semmiről, mert az éjjel tomboló vihar széttépázta a technikai berendezéseket és nagyon megcsúszott emiatt a kezdés. A tetthelyre a Nevermore előadásának vége felé érkeztünk. Tüdő (Judas Best) barátom napok óta ódákat zengett nekem a zenekar hamarosan megjelenő új albumáról. Az biztos, hogy a dobos tényleg nagyokat alakit ebben a csapatban, de engem nem sikerült meggyőzniük, talán azért mert elég távol áll tőlem ez a stí­lus. (Bocs, Tüdő!) Axel Rudi Pell: Az egyik olyan buli volt ezen a napon, amit nagyon vártam és majdnem nem sikerült megnéznem. Történt ugyanis, hogy amikor éppen átszerelés alatt állt a szí­npad, szinte a szó szoros értelmében leszakadt az ég. Valami iszonyatos felhőszakadás érte el Balingen városát. Régen nem láttam ilyen esőt. Nagyon nehéz volt menedéket találni, de nekünk sikerült, egy mobil wc-ben kihúznunk valahogy azt a kb. 15 percet, ami alatt annyi ví­z zúdult le az égből, hogy sártengerré varázsolta a fesztivál egyes részeit. (Mészi barátunk elkeveredett és nagyon elázott, de erről majd máskor) Ahogy elállt az égi áldás a technikusok megpróbálták szárazzá varázsolni a szí­npadot, hogy végre elkezdődhessen a germán gitármágus és csapatának koncertje. Sajnos a hangzás egy kicsit megsí­nylette ezt a kényszerpihenőt, főleg a dobok és azon belül is a cintányérok. Szinte semmit nem lehetett hallani a cinekből, valószí­nűleg a kapkodás alatt elfelejtették bemikrofonozni őket. A csapat örömzenéje viszont kárpótolt mindent. Nagyon felszabadultan zenélnek együtt ezek az emberek és ez a közönségre is átragad. Rudi Pell-t nagyon szeretik a hazájában. Szinte mindenkit ki lehetne emelni egyenként ebből a zenekarból, de most csak egy nevet emlí­tenék, nevezetesen Johnny Gioeli, énekesét. Valami elképesztő nagy hang ez az ember. Nem tudom miért nem hangos a rockszakma a nevétől. A produkció (valószí­nűleg az eső szünet miatt) elég rövidre sikeredett. Sajnos. Nagyon jó lenne egy igazi egész estés Axel Rudi Pell koncertet látni, úgy, hogy ezért ne kelljen több ezer kilométert utazni. Sebastian Bach: Mivel az ex-Skid Row frontember, Wigwamos bulijáról lemaradtam gondoltam, majd itt bepótolom ezt a hiányosságot, de csak addig éreztem ezt, amí­g el nem indult a koncert. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez az ember ennyire nem tud énekelni. Ritkán szoktam ennyire kisarkí­tottan fogalmazni, de ez valami szörnyű volt. Ahogy hazánk egyik nagyja, Deák Bill Gyula mondaná - "mit akar ez itt, ezzel a gyönge kis hangjával?"- És nem volt elég az ének, de még a konferálások is sokkoltak. Egyből Vazul néni jutott az eszembe az Irigy Hónaljmirigy show műsorok egyik visszatérő szereplője. Azért valami pozití­vumot is mondok, mielőtt kiátkoznak a rajongok. Egy valamit nagyon tud ez a fiú, méghozzá eladni a bulit. Persze neki könnyű, hiszem Amerikában tanulta a szakmát. De, hogy énekelni hol (nem) tanult meg, azt nem tudom. Candlemass: Bevallom őszintén a Candlemass munkássága kimaradt az életemből, viszont ez a koncert nagyon tetszett. Igazi dallamos, mégis sötét doom zenét kaptunk a csapattól, nagyon profi előadásban. Messiah Marcolin nagyon ügyes frontember, bár egy kicsit megmosolyogtató volt a jelmeze, de valószí­nű, hogy hozzátartozik az emberhez, és í­gy teljesen elfogadható. A Candlemass bulija után a figyelem, most különösen a szí­npadi átszerelésre összpontosult, mivel eljött az ideje a meglepetés vendég koncertjének. Még ott a helyszí­nen is ment a találgatás, hogy vajon kié lehet ez a dob, vagy kié ez a gitár. Aztán minden különösebb felhatás nélkül bekonferálták azt a zenekart, akire azt hiszem senki sem számí­tott. Szakáts Tibor Folyt. Köv...