Lione / Conti: Lione / Conti

írta Hard Rock Magazin | 2018.02.03.

Megjelenés: 2018

Kiadó: Frontiers Music

Weblap: www.facebook.com/LioneConti

Stílus: power metal

Származás: Olaszország

Dalcímek

Értékelés

Az olasz Frontiers kiadó főnöke szereti különleges dolgokkal meglepni a dallamos rock és metalzene rajongóit. A néhány éve már csúcsra járatott Allen / Lande projekt mintájára most megalkotta a europower változatot, amihez a műfajban ismert és elismert énekeseket hívott segítségül, név szerint Fabio Lionét (ex-Rhapsody of Fire, Angra, Visione Divine stb.) és Alessandro Contit (Luca Turilli’s Rhapsody). Az összeállítás azért is érdekes, mert lényegében mindkét dalnok kötődik a szebb időket is megélt Rhapsody zenekarhoz, akik sajnos éppen mostanában készülnek a búcsúzásra. [Persze Alex Staropoli zenekara, a Rhapsody of Fire továbbra is működik tovább. – szerk.] Szerintem mindkét énekes kiváló adottságokkal rendelkezik, közülük talán Fabio a „szerényebb” képességekkel bíró, de őt is lehet igazán szeretni. Alessandro képzett operaénekes, aki nem retten meg a magas fekvésektől sem, nem igazán okoz neki nehézséget e dalok eléneklése. Erőlködés nélkül szárnyal, ahol kell. Hangfekvése a magasabb tartományban erősen Michael Kiskét idézi. Nem célja leénekelni kollégáját, de azért finoman megmutatja, hogy mire is képes. Nagyon jó párost alkotnak tehát, mindketten törekszenek a maximumra, kihasználva a sorstól kapott tehetségük minden kis finomságát és technikailag is beletesznek mindent, amit a zenei alap megkíván. Rajtuk tehát nem múlik, hogy sikeres lesz-e a projekt vagy sem.

Véleményem szerint ugyanis az ilyen projekt sikerességének az alapja, hogy remek dalok kerüljenek a korongra. Ehhez pedig elengedhetetlenül fontos egy jó érzékkel megáldott dalszerző is, aki amellett, hogy kiismeri magát a hangszerén, képes azonosulni az énekesek karakterével és stílusával. Ezt a feladatot pedig a szintén olasz származású Simone Mularoni kapta, aki a DGM-ből lehet ismerős a progresszív zene rajongóinak. A projekt kitalálója itt vétett egy súlyos hibát. Nagyon sajnálom, hogy nem egy bejáratott „nagyágyú” zeneszerzőre bízta, mint például Magnus Karlsson, Timo Tolkki, vagy Alessandro Del Vecchio, mert ebből az albumból többet is ki lehetett volna hozni. Igaz, hogy Mularoni úr más stílusban alkot, mint az említett urak, de nincs olyan vénája, és felismerhető, karakteres stílusa, mint amilyet két ekkora énekes megérdemelne.

Alapjában véve nincs nagy baj, csak annyi, hogy már minden hangját hallottuk valamelyik ismertebb bandától. Említhetném a Kamelotot, a Queensryche-ot, a Stratovariust, de akár a Nightwisht is. Felsorolni is nehéz, hogy szinte minden valamire való banda valamelyik témája megjelenik a lemezen. A legfőbb hatás ilyen szempontból talán a Kamelot volt, mert annak több dalát is csúnyán lenyúlta (pl. Forever). Sajnos nemcsak a zenei fordulatok, megoldások átvételéről van szó, hanem néha bizony konkrét témák kopírozásáról is. Ebbe a műfajba már sok újat nem lehet beletenni, de azért ilyen mértékben plagizálni nem szép dolog.

Pontszám: 6