Pride Of Lions: The Roaring Of Dreams
írta garael | 2007.03.10.
Megjelenés: 2007
Kiadó: Frontiers
Weblap: www.jimpeterik.com
Stílus: AOR
Származás: USA
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Vannak olyan emberek, kiknek a vérében van a slágercsinálás mestersége. Persze lehet ezt némileg tanulni, a kommerszebb igények pszichológiájára egész kutatóműhelyek szakosodnak, ám az igazi tehetség munkáiból süt a játékos könnyedség - ám ha ez még a "profik" szakmai rutinjával is párosul, nos, abból általában a minőség felsőbb foka keletkezik. Jelen esetünkben úgy gondolom, éppen egy ilyen alkotóval találkozhatunk a Pride Of Lions lemezén: Jim Peterik az átlag rockszeretőnek valószínűleg a Survivor motorjaként, a filmfanoknak pedig a Rocky III. világsikert aratott főcímdalának, az Eye Of The Tiger szerzőjeként ismerős, ez az a sláger, melyet még azok is kedvtelve hallgatnak, akiknek a rock szótól keresztvetési kényszerük támad. Nos, említett barátunknak azonban nem egy, hanem legalább harminc ilyen slágere van az életmű tarsolyban, melyeknek egy kis média-támogatással szintén meg lenne az esélye az olyan szintű sikerre, mint tigrises társuknak. Peterik nem véletlenül vált az egyik legkedveltebb figurájává az AOR Westcoast világának: tehetsége egyben munkamániával is párosul, hiszen legalább három dallamos project aktív résztvevője, kezdve jelen recenzió tárgyától a The Ides Of March-on keresztül a 38 Special-ig, folytatván a sort a The Chitown Hustlers -el : egy jól sikerült zenei Casanovaként potyogtatja el a bokrokban sláger-gyermekeit, melyek nevelőatyjai a rajongók széles tömege. A Pride Of Lions eddig megjelent két lemeze is bővelkedik remek pillanatokban, ám a The Roaring Of Dreams tényleg egy sláger-gyűjtemény, ráadásul olyan énekessel, kinek hangjában ott lapul a stílus igen magas követelményrendszerének minden egyes pontja: Toby Hitchock méltán a színtér egyik legjobbjaként számon tartott dalnok, orgánumában és stílusában valahol Meat Loaf-ot idézi. A kerek, egyórás anyag ezáltal egy percre sem válik unalmassá: a számomra általában kissé érdektelenebb lassú nóták is élvezetesek, köszönhetően a finom dallamoknak, és Toby csodálatos hangjának. A régi pestiek azt mondták: sláger az, amit még az inasok is fütyülnek az utcán: nos, itt aztán vannak fütyülésre ingerlő, azonnal ható dallamok, legyen szó az orbitális hangkitartással megspéklet virtuozitásról, a nyitó Heaven Of Earth-ről, a Bob Catley dallamokat hozó Book Of Life -ról, vagy a Meat Loaf-ot idéző Language Of The Heart-ról. Sorolhatnám persze az összes dalt, hiszen mindegyiknek megvan a maga értéke - a Defying Gravity magával ragadó tempója, és kissé sablonos, ám mégis csodálatos refrénjével, vagy a némileg Gary Moore-os, "síró gitárral előadott szentimentális darab, a Roaring Of Dreams - egyszerűen szinte hibátlan albummá avatják a tizenkét dal alkotta egységet.
Legutóbbi hozzászólások