Dragonforce: Maximum Overload

írta MMarton88 | 2014.08.31.

Megjelenés: 2014

Kiadó: 

Weblap: http://www.dragonforce.com

Stílus: Power/speed metal

Származás: Egyesült Királyság

Dalcímek

Értékelés

„Ezek bohócok” – intézte el egy flegma vállendítéssel egyik cimborám a Dragonforce-t valamelyik régi Masters of Rockon, én meg kissé pironkodva láttam be egyrészt azt, hogy ez a megállapítás nem áll messze a valóságtól, másrészt azt, hogy noha lehet, bohócok, nekem attól még nagyon bejön, amit művelnek. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a Dragonforce nem lopta be magát a szívembe már rögtön a karrierjük kezdetekor. A sebes power metallal engem ugyebár kilóra meg lehet venni, ez a csapat pedig sosem szólt másról. Van egyfajta szomorú tendencia kedvenc power metal csapataim körében, mely a kezdeti lelkesedésük, fiatalos vehemenciájuk elvesztését mutatja, ugye a HammerFallból is kiveszett a szusz kb. négy lemez után, a Sonata Arctica vagy az Edguy sem bírta sokkal tovább, de még a Freedom Callnak is volt egy időszaka, amikor a korai évek derűs speedelését becserélték sötét melódiákra és középtempós bólogatásokra. Szóval féltettem Dragonforce-ékat is, a ‘Maximum Overload’ már a hatodik soralbumuk, így mindig kicsit rettegve olvastam az új lemez körüli munkákról: ugye nem fogják ők is lecserélni a logót, és kitalálni, hogy komolyabb muzsikát akarnak játszani?

Nos, szerencsére Sam Totmantől a megkomolyodás továbbra is a lehető legtávolabb áll. Úgy tűnik, hogy a londoni srácok nem nagyon tudnak megöregedni, a ‘Maximum Overload’ ott folytatja, ahol a ‘The Power Within’ véget ért. Illetve azért ennyire talán mégsem egyszerű a helyzet. Ezúttal relatíve hamar érkezett a folytatás, és abszolút hallatszik a végeredményen, hogy az utóbbi hónapok aktív turnézása összehozta a csapatot. A kreatív energiák sokkal jobban segítették a kerek dalok kialakítását, mint a kezdeti években, másrészt az utóbbi időben alapvetően kiforrott a csapat saját stílusa, érezhetően rátaláltak a fiúk arra, hogy mi is az, ami igazán az övüké, és ami igazán jól áll nekik. Nincsenek fölöslegesen sokpercesre húzott dalok, direktebb, közérthetőbb a végeredmény, mint a régi lemezeknél, ráadásul Marc dallamvilága számomra sokkal szimpatikusabb, mint ZP-é. Kicsit több hatás ötvöződik a dalokban, nagyobb a változatosság, ez pedig jót tesz az egyes nótáknak, mert ebben a borzasztó intenzív zenei világban könnyebben befogadható lett a végeredmény.

A triviumos Matt Heafyt abszolút nyerő vállalkozás volt bevonni az album két húzónótájába, a lightos hörgés remekül színesíti a hiperdallamos szélvészbombákat, ezen felül pedig mind a The Game, mind a Defenders telitalálat, már most garantált koncertfavorittá fog érni mindkét sláger. Szerencsére a minőség a többi dalban is hasonlóan magas. Javarészt tipikusan Dragonforce-os, megadallamos refrénekkel megbikázott eresztések sorjáznak, bár mintha egy leheletnyivel bátrabban variálnák a számok dinamikáját egy-egy középtempós betéttel vagy kiállással, mint hajdanán. Az egyik legérdekesebb szerzemény a Three Hammers, mely alapjáraton egy menetelős, középtempós nóta, egészen a szólókig, ott aztán indul a szokásos őrület! Ennek tökéletes ellentéte a Symphony of the Night, melyben épp a szólóknál vesznek vissza az alaptempóból, amúgy viszont megy a száguldás ezerrel. Talán az egyetlen gyengébb szám a kicsit visszafogottabb The Sun Is Dead, melodikus, fülbemászó, de valahogy mégis kilóg a szokásos nóták sorából.

De egye fene, az ember könnyen találhat másik kedvencet helyette, a korong lendülete és a remek hallgatnivalók garmadája a korong végére is kitart, mind az Extraction Zone, mind a City of Gold a legszebb Dragonforce-hagyományokból táplálkozik. Muszáj még egy halk megjegyzést ideszúrnom a záró Johnny Cash-feldolgozásról. Noha már a megjelenésekor rengeteg negatív kritikát lehetett róla olvasni, szerintem a Dragonforce borzasztó jól eltalálta a nótát, egy az egyben magukévá tették, gyakorlatilag fel sem tűnik, hogy eredetileg nem Dragonforce, hisz olyannyira illeszkedik nemcsak a lemezhez, de magához a banda világához is. Más kérdés, hogy ezzel tökéletesen ki is öltek minden cashességet belőle…

Pontszám: 9