Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Eclipse: Paradigm

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

Rifforgia közel két órában: Annihilator, Archer Nation – Barba Negra, 2019. 11. 21.


#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett


Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.


Kis csapat, nagy bajusszal: Mustasch, Motorjesus, Dynamite – Dürer Kert, 2019. 11. 17.

Hozzászólások

  • Orden Ogan – A Grave Diggerrel karöltve jönnek (12)
  • Kedvenc lemezeim – Iron Maiden: A Matter Of Life And Death (2006/2019), The Final Frontier (2010/2019) (1)
  • Mötley Crüe – Megérkezett a jövő évi turné menetrendje (3)
  • Mick Mars – „Senki sem állhat a szólóalbumon útjába” (6)
  • Aerosmith – Júliusban a Puskás Ferenc Stadionban ünnepelnek Steven Tylerék (x) (11)
  • Deep Purple – Kész az új album, jövőre a Blue Öyster Culttal turnéznak (1)
  • Kid Rock – Új lemezt készít (2)
  • Helloween – Jövőre a Budapest Arénába jönnek (26)
  • Psychotic Waltz – Februárban jelenik meg a régóta várt ötödik nagylemez (3)
  • Female Metal Voices Tour – 12 női-frontos zenekar lép fel egy estén a Dürer Kertben vasárnap (3)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 13 vendég van a webhelyen.

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

HammerFall & Krokus & The Poodles, 2007.02.16., PeCsa

Tomka, 2007, február 21 - 22:15


A "fiatal", a heavy metált regeneráló bandák közül mára talán legismertebb HammerFall-ra már lassan tekinthetünk úgy, mint hozzánk "hazajáró" bandára, aminek a stí­lus és a banda hí­vei feltehetőleg felettébb örülnek, pláne, hogy hőn szeretett együttesü(n)k talán legemlékezetesebb koncertjét adta ez alkalommal, amely eddig ilyen téren mindenképp a 2007-es év legemlékezetesebb eseménye volt...

A péntek esti bulit már kezdetektől fogva hatalmas érdeklődés övezte hazai viszonylatban, már az elővételes jegyeladások önmagukban felülmúlták a Therion/Grave Digger koncert végleges jegyeladását. Ennek megfelelően, még ha csak lazán is, de teltház előtt játszhatott a főzenekar, a The Poodles koncertjének elejét azonban a közönség igencsak tekintélyes létszámából természetes módon következő lassú beengedési procedúra miatt csak a szemfülesek, illetve a korán érkezők csí­phették el. Ám aki erről a produkcióról lemaradt, arra valószí­nűleg senki nem fog "penitenciát kiróni".
A pudlik kiválóan lovagolják meg az új évezredben gőzerővel dúló rock trendet, a kis heavy metál és a mézédes, szirupos dallamok vegyí­tésével nem is lehet nagyon mellényúlni, legalábbis lemezen. A metál és a rock zenének megvan azonban az a sajátos bája, hogy itt minden együttesnek két fronton kell bizonyí­tania, az egyik része nagyrészt pénzügyi probléma, ami sokat segí­thet azokon, akik egyszer sem álltak sorba a talentum osztogatásánál, ám élőben bizony nem lehet mindent elpalástolni, és a banda iránti rokonszenvből süketnek tettetni magunkat.

Ez a helyzet a maguknak kissé idétlen jellegzetességet választó Poodles-el is (vagy csak én nem értem, hogy jönnek a pudli kutyák a metálhoz?). Az instrumentális partí­ció teljes mértékben megfelelt az elvárásoknak, lazán hozták a nem a legkomplexebb, de többnyire magával ragadó (gondoljunk csak a Metal Will Stand Tall riffjére) dallamokat és riffeket, ám a nagy ősöket, nevezetesen Vince Neil-t és Axl Rose-t sajnos csak külsőleg lekopí­rozó (vagy éppen a "kalóz" Johnny Depp-et, csak smink nélkül, copyright: Kispé) Jakob Samuel énekes teljesí­tménye hagyott "némi" kí­vánnivalót maga után. Lehetne kertelni, illetve szépí­teni a dolgokat, ám sajnos el kell ismerni, hogy az emlí­tett úriember nem rendelkezik egetrengető orgánummal, a koncert alatt végig próbálta elsumákolni az "erőteljes" éneklést, a zenéhez pluszban hozzátapasztott kisebb sikí­tgatások (mert sikolynak még jóindulattal se nevezném) pedig inkább ne lettek volna. A hangos kórusrészekkel ellátott refréneknél, amelyre minden szerzeményük épül, valamivel jobb volt a helyzet, hiszen itt a két gitáros ki tudta segí­teni, í­gy feledtetni tudták a leggyengébb láncszem teljesí­tményét, amiben még az is közrejátszott, hogy (természetesen) a lemezük legjobb dalait vették elő a koncerten.

Amit mindenképp pozití­vumként könyvelhetünk el, az a maximális lelkesedés az együttes részéről, végig rohangálták a bulit, főleg az énekes, akinek azonban gyenge produkcióját nem lehet csupán a nagyfokú fizikai erőbefektetésre hárí­tani. Engedtessék meg még egy negatí­vum: leszögezném, hogy alapból semmi bajom az önreklámozással, hiszen ez felettébb hasznos is tud lenni valamilyen újdonság informatí­v közlésénél, ám ha minden szám után ezt kell hallgatni, az nem csak fárasztó és idegesí­tő egy idő után, hanem a koncertet is leülteti, főleg, ha mint előzenekar ilyen rövid műsoridőt kapnak.

A Poodles játszott egy új számot is, amely feltehetőleg a Give It Up cí­met viseli, és egy igazán jó, rockos nóta, reméljük a készülő új lemezen hasonló dalok lesznek, és akkor felülmúlhatják debütalbumukat. A legvégén eljátszott Night of Passion, illetve a két nyitószám igazán nagyot ütöttek, ezekért érdemes volt meghallgatni az együttest, ráadásul sikeresen fokozták a hangulatot, bár ez igazán nem volt nehéz a "the hammer is soon about to fall" mondat ismételt mondogatásával.

Setlist
Echoes From The Past
Metal Will Stand Tall
Number One
Shadows
Give It Up
Night of Passion

Az este második fellépője az első albumával 31 (!) éve jelentkező Krokus volt, akik megmutatták, hogy mitől döglik a légy, és hogy mi is az a tökös rock n roll. A közönség is vette a lapot, í­gy igazán forró hangulat kerekedett a Petőfi Csarnokban, függetlenül az elfogyasztott sörmennyiségtől.

Az együttes énekese, Marc Storace hangja egy az egyben Bon Scottot idézi, ami élőben jött ki igazán, mondanom sem kell, hogy ebből kifolyólag fantasztikus élményben lehetett része azoknak, akik hallották énekelni a svájci rock banda frontemberét. Az együttes főleg a régebbi számokra koncentrált, az igazán kiválóra sikerült új lemezről, a Hellraiserről sajnálatos módon csak két nóta hangzott el, a dögös cí­madó szám, illetve a 2006-os év talán legjobb és legszebb balladája, az Angel of My Dreams. A maximális fordulatszámon pörgő bulit akármilyen meglepő, de nem a koncert elején prezentált lassú-középtempós angyal-szám ültette le kicsit, hanem a kelleténél jóval hosszabb Screaming In The Night, ami í­gy viszont ideális alkalmat nyújtott a megcsappant italkészletek feltöltésére.

Az ezt követő szám a meglepetés erejével hatott, ugyanis egy feldolgozás következett, ami egy ilyen régi és hí­res bandától már önmagában szokatlan, ám ami még ennél jobban is "sokkoló" volt, hogy a srácok az American Woman számot vették elő (félreértés ne essék, nagyon jó nóta), ahelyett, hogy egy kis AC/DC-vel kedveskedtek volna a közönségnek, ha már az énekesüket ilyen rendkí­vüli hanggal áldották meg. Mekkorát szólt volna egy Let There Be Rock vagy egy Highway To Hell! Szinte tökéletes illúzió lett volna...

A hangzás mindvégig nagyon jó volt, igazán nem lehetett panaszkodni, ez szerencsére elmondható mindhárom együttes koncertjére. Viszont a Krokus alatt a háttérdí­szlet olyannyira puritánra sikeredett, hogy nullára redukálódott, a Poodles-nál legalább két szinte farkassá "torzí­tott", lángoló szemű kutyát kiaggattak a háttérbe, a svájciak is igazán kedvezhettek volna a vizuális élvezeteknek is egy kicsit, bár az audití­v benyomások miatt valószí­nűleg mindenki csak leesett állal hallgatta az igazi rock muzsikát.
Sajnos az öregeknek se mérték túl bőkezűen a játékidőt, í­gy az általuk játszott mindössze 9 szám nagyon hamar elröppent, ami egy kis hiányérzetre adhat okot, de ezáltal valószí­nűleg a Krokust élőben halló rocker örömmel menne el a banda egész estés koncertjére. Reméljük, hogy nem kell túl sokat várni rá!

Setlist
Heartstrokes
Hellraiser
Angel of My Dreams
Bad Boys Rag Dolls
Screaming In The Night
American Woman
Easy Rocker
Rock City
Bedside Radio

Egy rövidebb szünet és a szí­npad feldí­szí­tése után következett az igazi szenzáció, amire mindenki várt, az első három albumukkal tökéleteset alkotott svédek koncertje, ami minden szkeptikus aggályoskodása ellenére, akik előre meg voltak győződve róla, hogy a romló tendenciát mutató albumok miatt (természetesen még í­gy is mind a kiváló kategóriáján belül maradt) a koncert se sülhet el jól, és előre temették a bulit. Ezáltal kissé gyarló, de nagyon is emberi öröm adathatott meg a koncertre ellátogató embereknek, akik most abban a fölényes helyzetben vannak, hogy az orruk alá dörgölhetik a többieknek, hogy a távolmaradás mellett döntöttek.

A legkérdésesebb pont valószí­nűleg mindenki számára Cans énekteljesí­tménye, őt szokták kinézni a csapatból, szerintem teljesen méltatlanul, hiszen egy nagyon is zseniális énekes, ennyi "ragadós" és nagyszerű énektémát kevesen tudnak produkálni, továbbá nem akarja átlépni hangjának korlátait: a koncerten is hozta rendesen az énektémákat, nem téve hozzá pluszban semmit, de negatí­vumoktól is mentesen adta elő magát.

Az első szó, ami eszébe juthat az embernek az összteljesí­tményről, az a profizmus. Ennél profibb zenészeket, illetve profibb koncertet és produkciót nehéz lenne elképzelni: a banda végig bemozogta az egész rendelkezésre álló teret, Cans még mindig kiváló frontember, kiváló kapcsolattartó, ha kellett, hergelt, ha kellett, énekeltetett, konferált, mindenki arcán mosoly ragyogott végig, a szí­npadon csakúgy, mint a közönség soraiban. Látszott a zenélés okozta öröm, az ezáltal felszabaduló energia, végig bohóckodtak, egymás gitárján játszottak, vagy éppen Cans "segí­tett" be valamelyik úriembernek a zenélésbe.

Hogy erősí­tsék a koncertjelleget, két szólót is prezentáltak, a dobszólót nem minősí­teném különösen kiemelkedőnek, élvezhetősége Anders bohóckodásából fakadt, í­gy szórakoztató volt, a gitárszóló, amit ezúttal az anno még death metál bandában is éneklő/gitározó Oscar Dronjak adott elő már egy fokkal jobb volt, bár anno Magnus basszusszólója jobban megfogott a kettővel ezelőtti turnén. További meglepetésként elhangzott két instrumentális szám is (melyik más heavy metálról lehet í­gy kapásból elmondani, hogy két szólót és két instru számot játszanak el koncerten?), az egész ötlethalmazt tartalmazó Raise the Hammer, illetve az ennek mintájára í­ródott Reign of the Hammer: kuriózum ezeket a nótákat élőben is hallani!

A setlist többi része igazi best of volt, amiben a régi számok domináltak, az újról elhangzott a két nagy ágyú, a Threshold, illetve a Natural High a maga érdemeinek megfelelően a ráadásban, továbbá bizonyí­tandó, hogy még mindig nagy érzékkel választják ki a leggyengébb számot az adott albumról a koncert számainak összeállí­tásákor, hallhattuk az új lemez legszürkébb számát, a Rebel Inside-ot, amit összekötöttek az "aki nem szereti a HammerFall-t, az bassza meg" mélyenszántó filozófiájával.

A dí­szlet relatí­v visszafogottabb volt ezúttal, az Anders Johansson számára most is épí­tettek pódiumot, szí­npad a szí­npadon, amin a hatalmas dobcucc trónolt, oldalt pedig mindkét irányban lelógott egészen a földig, és egy világí­tó HammerFall felirat dí­szí­tette, háttérben pedig mindössze egy nagy "templar", a borí­tókról ismert megszokott figura köszönt vissza. Pirotechnika sajnos kimaradt, illetve a megszokott "hóesés" a Glory alatt úgyszintén, pedig a setlist papí­rján még fel is volt tüntetve...

Hatalmas öröm volt ezeket a fantasztikus nótákat élőben hallani, ráadásul végig pörgették a bulit olyan nótákkal, mint a Legacy of Kings, a 3 számból álló "Renegade blokk" szólt talán legnagyobbat, illetve a könnyfakasztóan gyönyörű szólóval rendelkező Templars of Steel, ezeket egyszerűen nem lehet megunni! Az újakról szigorúan csak a legslágeresebb számokból szemezgettek, a már bevált koncertfavoritokból, de általában HF koncerten ilyen téren (sajnos) nem szokott meglepetés lenni, ami nem is volt túl nagy baj ezúttal.
Nem hiszem, hogy lett volna, aki csalódottan távozott a PeCsaból ezen az estén, remélem, hogy 2 év múlva (vagy talán hamarabb egy fesztiválon) újra találkozunk a HammerFall-al, egy újabb zseniális koncert keretében. A banda még mindig a stí­lus egyik legjobb és legelismertebb bandája, most újfent bebizonyí­tották, hogy nem véletlenül.
Let The Hammer Fall!

Setlist
Threshold
Templars of Steel
Riders of the Storm
Legacy of Kings
Rebel Inside
Blood Bound
Dobszóló
Raise The Hammer
A Legend Reborn
Renegade
Gitárszóló (Oscar)
Reign of the Hammer
HammerFall
------------------------------
Natural High
Glory To The Brave
Heeding The Call
------------------------------
Hearts On Fire

Tomka

A lehetőségért köszönet a Concertonak, a képekért a CSLP-nek!


Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 10996 olvasás

19 hozzászólás "HammerFall & Krokus & The Poodles, 2007.02.16., PeCsa"

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

1. koncertélmény

Beküldő: barbie (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2007, február 21 - 23:05.

nekem nem volt bajom a Poodles-el nem tudom miért húzod le őket igenis jók voltak ! és sztem mindenki örülne egy ilyen hangterjedelemnek mint ami Jakobnak van.....Barbie

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. re

Beküldő: barbie (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2007, február 21 - 23:15.

senki nem kérte h gyere el te is.Barbie

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

3. Jó kis koncert volt

Beküldő: adam. Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 10:01.

Jó kis koncert volt, de szerintem lehetett volna hosszabb.

,,This song is not called Krokus, The Poodles or Pokolgép. It's called HAMMERFALL!'' -> ezen kifeküdtem. :)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

4. ádám!

Beküldő: barbie (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 10:08.

jaja a Pokolgépes beszólás az jó volt, dőlt mindenki a nevetéstől :) te hol álltál? én a felfujt bárd mögött egy sorral :) Barbie

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

5. A bal szélen úgy a 12.

Beküldő: adam. Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 14:48.

A bal szélen úgy a 12. sorban voltam, szóval nem túl elöl sajnos.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Zakk Wylde képe

6. Igen szerintem a poodles

Beküldő: Zakk Wylde. Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 15:49.

Igen szerintem a poodles tényleg jó volt és én se nevezném rossznak az énekes hangját.
Poén,de nekem az új albumról előszőr pont a Rebel Inside tetszett meg,szóval nagyon örültem,hogy elnyomták..Shadow Empire is lehetett volna,de majd legközelebb.
Az egyetlen gyengepontja szerintem a koncertek Oscar "szólója" volt..vagyis nem volt annyira rossz,de nem nevezném szólónak,szerintem inkább szórakozgatás,baromkodás volt.:)
De hát pihennie is kell a többi tagnak..
Összességében jó volt a koncert!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

7. Tomka: A Poodles-el

Beküldő: Altos. Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 17:01.

Tomka: A Poodles-el szerintem is túl szigorú voltál, az énekes ugyan nem volt egy világmegváltó hang, de nem is spórolt szerintem semmivel, beleadott Ő bőven mindent. Megjegyzem Axl Rose-nak fele ennyi hagjna sincs ma már, oszt vigan koncertezik... (Sőt fénykorában sem volt igazán több...)

A Krokusnál az American Woman alap, e nélkül nem is nagyon adnak koncertet. Annyira alap, hogy én például tőlük hallottam először ezt a nótát még 1983-ban a Dortmundi Festiválról sugárzott műsorban, amit kivonatosan a magyar TV is közvetí­tett, valahol tán még meg is van a kazim, amire felvettem. (Mono magnomat dugtam rá a mono TV-mre...)Egyszóval ez a dal szinte jobban hozzájuk nőt, mint a eredeti előadó Bachman-Turner Overdrivehoz. (Na jó legyen egál...:)))

A Bon Scott-os meglátásod valóban ült, ez azért is érdekes mert szinte egyszerre indultak az ACDC-vel (az elején ugyan még nem Storace énekelt), csak az ausziknak azért jóval nagyobb sikereik voltak.

A Hammerfall meg szokás szerint nagyon jó volt, szerintem Can remek frontember. Tetszet hogy megpróbáltak egy kis humort is vinni az előadásba, meg hogy metalzenekartól szokatlan módon még jammelésre is futotta tőlük.
Engem csak a közönség egy része zavart egy kicsit, rég láttam ennyi sörösdoboz dobáló, lökdösődő suvernyákot...

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

8. ádám

Beküldő: barbie (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 17:30.

hát az tényleg nem volt túl elől ....Barbie

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

9. Altostier!!!!!!

Beküldő: barbie (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 17:33.

huh hát most nagyon boldog voltam mikor olvastam az Axl-hez való hasonlí­tást én is pont ezen a véleményen vagyok!!!!!!!!!
a sördobálás az igen elég ostobaság volt mert a mellettem álló srácot dobták pont fejen.....a pogó nem illik metál koncertre!!! Barbie

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

10. Altos: nekem a zenekarral

Beküldő: Tomka. Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 17:56.

Altos: nekem a zenekarral semmi bajom, csak az énekessel. nem is a hangszí­nével, hanem sokszor hamisnak éreztem
csak pl. összehasonlí­tásképp a Therion koncerten a Snowy Shaw kieresztette a hangját a Manowar feldolgozásban, ugyanúgy spontán, ha vlki hallotta a kettőt érezhető, hogy teljesen más kategória. a baj még nem is az lenne, hogy a srácnak vannak korlátai, hanem h megpróbált többet kihozni magából néha, és akkor csúsztak be a gyenge részek.
az h beleadott-e mindent megí­télés kérdése ha igen akkor az igyekezetet dí­jazni lehet, de az eredmény szempontjából akkor az még rosszabb :) nekem úgy tűnt mintha többször is, főleg a verzéknél távol tartotta volna magától a mikrofont és í­gy nem énekelt bele rendesen, persze ez lehet nem szándékos volt
axl-nek tényleg kevés hangja van már, a futkosásos dolog meg még rá is rak egy lapáttal, mert akkor még kevesebb...

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

11. válasz

Beküldő: barbie (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 19:01.

tény h kevesebbet kéne rohangálnia Jakobnak ének közben de nekem az egészet összevetve stimmelt a koncertjük és elégedett vagyok vele és az albummal is teljes mértékben! a lassu dalokat is adhatták volna mert azokban is tud vmit :)majd legközelebb, már mondogatom h szervezzenek megint bulit ide.... Barbie

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

12. Sajnos én nem csak sima

Beküldő: Altos. Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 19:52.

Sajnos én nem csak sima pogót láttam, hanem olyat is, amikor idióta kölök a maga 100 kilójával direkt azt leste hogy mikor tud minnél több embert szétlökdösni, a másik suvárnyek meg ugyan csak 60 kilós volt, de szerinte az lehetett volna a legjobb ismerkedés, hogy megpróbált többször is feldönteni egy 50 kilós lányt hátulról... Szóvel ezeknél szó sem volt eufórikus pogozásról, egyszerűen csak bunkók voltak. De azt sem igazán fogom hogy valaki kifizetet 6000 forintott azért hogy már 1/8 kor kiadja a tacsot megcélozva a büfé közönségét, aztán beverje a szunyát valamelyik sarokban...

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

13. pogó

Beküldő: barbie (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 20:01.

hát igen sajnos ilyen embereket is beengedtek.... de ezeket a koncerteket simán megérte 6ezerért...nekem legalábbis...
a bunkokat leszámí­tva persze,de ezt az ember nem tudja kivédeni mert bárhová mész is mindenhol lesznek ilyen emberek...van msned? szí­vesen dumálnék Veled.
Barbie

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

14. A jegyárral nekem sem volt

Beküldő: Altos. Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 20:40.

A jegyárral nekem sem volt bajom, csak az utóbbi időben inkább kisebb koncerteken voltam (A38, Wigwam) és ott hasonló visszáságokat nem tapasztaltam. Azt viszont uólag sajnálom hogy nem vettem meg a The Poodles CD-t.
MSN nincs aktiválva, pillanatnyilag csak emailben tudsz elérni.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

15. Altostier..

Beküldő: barbie (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2007, február 22 - 20:47.

és mi az e-mail cí­med? :)
Barbie

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

16. Poodleshez az í­rónak:

Beküldő: barbie (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2007, február 23 - 10:43.

HOL VAN A FÜLED?????????????? Barbie

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Bossy képe

17. Kapu

Beküldő: Bossy. Beküldés időpontja: 2007, február 26 - 09:45.

Jó lenne egyszer megélni a Pecsában, hogy a kapunyitás akkor legyen, amikor fel van tüntetveén nem 20-25 perccel később, hiszen akkor nem zúdulna több ezer ember egyszerre a ruhatárhoz, könnyen lekésve ezzel az első csapatot. Bár illúzióim nincsenek, hogy ez valaha is meg fog változni.... Persze, mivel kint is bent is hideg volt (a koncert elején), í­gy a The Poodles - t, ki lehetett bí­rni bőrjakóban is :-)
Amúgy nekem is tetszett az első csapat, semmi bajom nem volt az énekessel (persze tény hogy nem egy Geoff Tate), dehátnyilván kerül minden beszámolóba némi szubjektivitás, nincs ezzel semmi baj.Jó kis koncert volt, bár azzal egyetértek, hogy a Hammerfall kicsit nyomhatott volna többet is.
Keep The Flame Burning!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

18. Úgy általában

Beküldő: HFfan (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2007, március 2 - 22:43.

Na végigolvastam mindent, sokmindennel egyetértek. Az egyik sörözdobozt dobáló suttyót én épí­tettem le, nem volt nehéz, 15 éves kis hülye volt...

Johnnydepp-nek lehet h vmi gond volt a hangjával, ennél sztem többre képes, de ahhoz képest h egylemezes banda, sztem tök jó volt...

Krokus az Krokus, jó volt. METÁL!!! :)

Na de HF. AMint a nevemből is látszik, én szeretem őket nagyon. Bőrjakómon is rajta a HF jel szegecsekkel. CSAK az első koncertjükön nem voltam ami itthon volt. És sajna azt kell mondjam h ezt élveztem legkevésbé. Ti tényleg nem hallottátok, h állati szarul szólt a Stefan gitárja...vagy ő játszott szarul. Oscar sem tett le nagyot. Anders hülye ahogy van az öccsével együtt, ő jól nyomta. Joacim marha jó volt, talán a legjobb amit valah láttam. És vicces volt. Ő is, a produkció is, ez bejött. De az, h a kedvenc számaimat ilyen szar gitárjátékkal kellett végighallgatnom, az nagyon fájt... Na de annyira nem h ne menjek több koncertre, természetesen ott leszek a következőn is. És nagyon remélem h el tudják felejtetni velem ezt a napot. Ja, és a Rebel Inside nekem is az egyik kedvencem az új albumról.

Na ennyi.

Dave
"Let The Hammer Fall"

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

19. Dave

Beküldő: barbie (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2007, március 3 - 12:45.

igen az lehet h gond volt már a hangjával, azért két hónapot folyamatosan végigénekelni...nem lehet könnyű...Barbie

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.