Inner Sea: Whit Of The Night (EP)

írta garael | 2006.12.02.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: www.innersea.hu

Stílus: atmospheric dark light metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Mikó Erzsébet - ének Heicman István- basszus Mészáros Csaba - gitár Pronin Dmitrij - billentyű Soós József - dob Gavrilin Tim - gitár, dalszerző ( kilépett a zenekarból)
Dalcímek
Intro Waves Of Tomorrow The Rain (Secrets of the fall) 12th of April, 1524 Greek Girl
Értékelés

Az Inner Sea nevű zenekar 2002 -ben alakult a korábbi, Jolly Roger bázisán. Ebből a tényből ne próbáljon senki sem olyan következtetéseket levonni, miszerint a fiúk valami harcos, kardcsörtetős, ágyúdörgéses kalóz metalban utaznának: az együttes zenéje ugyanis igencsak távol áll ettől a stí­lustól. A borí­tóra pillantva aztán már elég jól be lehet lőni a zenei világot, melyet a zenekar tagjai "atmospheric dark light metal" - nak titulálnak. A "cí­mkézés" ezúttal jól sikerült, én sem tudtam volna pontosabban megfogalmazni a felcsendülő zeneszámok "kartotékjegyét". Az ötszámos LP viszonylagos viszontagságok után készült el: először a stúdió ázott be, majd az egyik tag mondott hirtelen búcsút. Ezek ellenére a kész kislemezen érződik, hogy nem kezdők útkereső botorkálásáról van szó: a dalok elég markáns zenei világgal bí­rnak, melynek fő alapkövét a szomorkás és azonnal ható dallamok adják. Úgy gondolom, ennek a fajta zenének ez adja meg a fő értékmérőjét, s ebben bizony igazán dicséret illeti meg a zenészeket. Bár jómagam - más lelki karakter lévén - nem nagyon hallgatok gothic zenét, a dallamokban megbúvó némi kelta, illetve folk hatás - Waves for Tomorrow, 12 th of April 1524 és a remekül sikerült Greek Girl - végig fenntartotta a figyelmemet. Persze ennél a stí­lusnál óhatatlanul felmerül a Paradise Lost neve, ám az ének kettős által alkotott kétpólusú dalformálás inkább csak sejteti, mintsem megidézi a brit gothic királyok jelenlétét. A hangulati áramlatok néha filmzenei asszociációra késztetik a hallgatót - The Rain -, ráadásul az európai film noir sötét-borongós világára, ami mindenképpen pozití­v. Amin szerintem kicsit javí­tani kellene, az az egyébként nagyon szép női ének angol kiejtése - az egy kicsit hunglish-ra sikeredett, és a kissé Peter Steele-es férfi énekre is ráférne egy kis képzés - nem, mintha tehetségtelen lenne, hanem mert némi énektanári segédlettel remeket lehetne belőle kihozni. A gitárok számomra kissé a háttérben szólnak, csipetnyi kásával, ami a gitáros ügyes játékát némileg "semlegesí­ti".

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások