Derek Sherinian - Blood Of The Snake
írta szakáts tibor | 2006.06.29.
Megjelenés: 2006. 07. 28.
Kiadó: Insideout/Record Express
Weblap: www.dereksherinian.com
Stílus: hardrock
Származás: USA
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Amikor először kezembe fogtam Derek Sherinian új albumát, elgondolkodtam rajta, hogy valóban ennyire jó zenész, vagy csak egy nagyon rendes ember, akinek sok barátja van a szakmában, és eljönnek neki időnként segíteni. Aztán mikor meghallgattam a lemezt, mindjárt választ kaptam a kérdésemre. Persze a felvetés már eleve költői volt, mert nem is lehet más zenész, mint kiváló, aki megfordult már a Dream Theater, Billy Idol, Kiss, Alice Cooper vagy Malmsteen zenekarában, nem is beszélve a számtalan többi alkalmi formációról. Ellentétben a sok fanyalgóval, én szerettem Őt a Dream-ben is, és talán nem is baj, hogy eljött onnan. Nem baj, azért mert a Dream valóra válthatta álmait Jordan-el és talán Sherinian is a sajátjait magával, és azzal a rengeteg sztárral, akiket felvonultat az albumain. A nyitó Czar Of Steel tételnél lehet talán legjobban érezni a "drímes" hatásokat, de időnként, ha nem tudnám kinek a lemezét hallgatom, hirtelen Steve Vai-ra gondolnék, ami talán nem akkora bűn. Nem szoktam albumokat számonként tesztelni, de most ezt kell tegyem, mert mindegyik dal egy külön világ. A Zakk Wilde által előadott Man With No Name, talán az egyik legnagyobb kuriózuma az anyagnak. Ha egy rövid pesti szlenggel szeretném leírni, akkor azt mondanám: Ozzy csak jelenthet Zakk Wilde-nak. És tényleg így van. Zakk annyira érzi a korai Sabbath feelinget, hogy az sokszor félelmetes. Na és a zongora betét a közepén... Itt már éreztem, hogy ez a lemez nagyon be fog ütni. És akkor jött a kegyelemdöfés! A Phantom Shuffle valami olyan muzsika, amiről azt hiszem, jobb ha nem is írok, mert biztos vitába keverednék a nagy "tudósokkal": meg kell hallgatni. A Been Here Before egy gyönyörű lassú szám fantasztikus érzésekkel eljátszott gitárbetéttel. És eljött a címadó Blood Of The Snake és az idő egy jó kis tekerésre, amit ki más adhatott volna elő, mint maga a mester, Yngwie J. Malmsteen. Itt éreztem először, hogy bár ez Derek szólóalbuma, mégis azokra az előadókra vannak írva a dalok, akik éppen részt vesznek benne. Ez a nóta is simán elférne egy Malmsteen lemezen. Az On The Moon ismét egy nagyon szép lassú dal. A gitár, szaxofon és a zongora gyönyörű harmóniáival. Brandon Fields valami olyan fantasztikusat fúj, már persze annak, aki szereti a szaxofont. A The Monsoon kissé progresszív indítása után a szóló részeknél ismét átveszi a szerepet Malmsteen mester, és a két stílust még megspékeli a ritmus szekció egy kis speedes pörgéssel, mit mondjak, nem semmi. A lemez második csúcspontja. Aztán egyszer csak valahol a közel-keleten találjuk magunkat a Prelude To Battle alatt. Jerry Goodman hegedű játéka és Malmsteen gitárbetétje így együtt... Nehezen találok szavakat. És szünet nélkül egyszer csak elindul a Viking Massacre, hogy az utolsó nagy löket is meglegyen a metál hívők számára. Na erre be lehet bólintani rendesen. Nagyon szeretem Malmsteent, de kicsit itt már olyan érzésem van, mintha ez az Ő lemeze lenne. A klasszikus Mungo Jerry sláger az In The Summertime úgy látszik soha nem megy ki a divatból. Nem is olyan régen már valaki feldolgozta (napok óta nem jövök rá, hogy ki...). Ennek az adaptációnak talán a legnagyobb érdekessége, hogy Billy Idol énekli, és Slash gitározza. Na, ez sem rossz...
Legutóbbi hozzászólások